A történet Susanna Kaysen-ről szól, aki egy felületes vizsgálat után jobbára tévedésből kerül be tizenhét évesen egy mentálhigiénés szanatóriumba, de csak másfél év múlva sikerül szabadulnia onnan. A bent töltött idő alatt olyan lányok veszik körül, akiket szintén csak egy hajszál választ el a normális élettől, vagy az öngyilkosságtól. Hogy az elénk tárt világ mennyiben felel meg a valóságnak, és mennyiben csak egy naplóbejegyzésekből rekonstruált álvalóság - ez a látottak után válik világossá. Az is lehet, hogy az osztály titokzatos gyermekbetegének van igaza: a szanatórium sosem létezett, és akiket látunk, már rég nincsenek az élők sorában.
Amint a könyv, így az előadás is tele van humorral és derűvel, ugyanakkor nem akar elvonatkoztatni attól, hogy olyan emberek élnek itt együtt, akiknek egy része sose lesz jobban, sosem fog kikerülni innen, és olyanok, akik fél lábbal már az "igazi életben" járnak. És ebből nincs kiút. Mint az lenni szokott az ilyen történetekkel, a tragédia tesz végül elkerülhetetlenül pontot a hosszú mondat végére. De nem csak a tragédia műfajával játszik az előadás; a kísértethistória, a monodráma, a vaudeville, a fényszínház elemeivel is kísérletezünk egy komplex és fanyar ízű koktélt keverve.
A(z) MOHA - Mozdulatművészek Háza (Mozdulatművészeti Stúdió) előadása
Hozzászólások