Marius von Mayenburg német drámaíró. 27 éves. Meggyőződése, hogy a színház az olyan fiatal szerzők műveinek bemutatásával újulhat meg, mint amilyen ő is. A Lángarcért 1997-ben Kleist-díjat kapott. Első darabjainak színtere a család. A családi tűzhelyek körül nála háború dúl, amely természetéből következően véres. "A család szűk keretei közt nagyon jól lehet mesélni arról, ami engem érdekel: hogyan működik a családról való leszakadás, hogy tudunk függetlenné válni, mennyire egyes egyedül lehet az ember, vagy az, hogy mégiscsak társadalmi lény." A Lángarc átlagos családjának életében a szeretet nem játszik különösebb szerepet. Két kamaszhőse, a két testvér, Kurt és Olga, végigjárja a felnőttségért, illetve a felnőtt világgal folytatott küzdelem stációit. Külön világot teremtenek maguknak, senkit nem engednek áthatolni rajta, a nem rossz, csak üres lelkű szülőket sem. Mindent jelentenek egymásnak, a szerelmet is. Kurt Herakleitoszt olvas, a tűzben találja meg az élet lényegét, mozgató elemét. Csak az él, aki ég és éget. Szó szerint gondolja. Gyújtogatni jár ki éjszakánként. Olgát is magával viszi. Amikor a szülők rájönnek, a gyerekek megölik őket. Az elszakadás végleges. Olga elárulja Kurtot, elmegy a barátjával, Paullal, aki ugyanazt az életlehetőséget kínálja neki, mint ami ellen mostanáig lázadt. Kurt következetesen végigmegy a maga választotta úton: felgyújtja magát.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások