Hangjáték - 2020-as verzió

Már semmi sem ugyanaz, de minden ugyanolyan, már semmi sem ugyanolyan, de minden ugyan az!

1966-ban, a 24 éves Handke ebben a dramatikus művében radikálisan szakít az illúziószínház hagyományával.
A TERMÉSZETES VÉSZEK KOLLEKTÍVA először 1997-ben dolgozta fel, a Mu színházban.
Az akkori előadás alapját szolgáló, elveszetnek hitt hanganyaga több, mint 20 év után 2019-ben előkerült. A hangrestaurálást követő akusztikai rendszer és zene hozzáírásával, hangjátékká alakult.

Gergely Erzsébet 1969 es fordításában.

Önszembesítés:
Komoly visszhanggal mutatták be1 Claus Peymann rendezésében, a Theater am Turmban. Ez a színház az egyik legfontosabb német kőszínház a hatvanas években. A szöveg magyarul 1969-ben jelent meg A játszma vége – modern egyfelvonásosok című kötetben Gergely Erzsébet fordításában, s első magyarországi bemutatója az Ódry Színpadon volt. Handke ebben a dramatikus alkotásában radikálisan szakít az illúziószínház hagyományával. Darabjában nincsenek megírt karakterek, csak
megszólalók. A színészek civil minőségükben felmennek a színpadra, szembeállnak a nézőkkel, közvetlenül megszólítják őket és szövegeikkel sorra megkérdőjelezik a polgári színjátszás alapvetéseit.5 A beszélők kijelentik, hogy a színpadi idő nem különbözik a valós időtől,6 a színpadon nem jelenik meg egy másik tér illúziója,7 és a színészek nem játszanak el egy történetet.8 A fókusz a színészek és a nézők közti jelen idejű kommunikációra helyeződik. Handke szövegében a rövid, tömör mondatok és kijelentések a beatzene hatását mutatják, a performatív kompozícióval való
kísérletezés pedig a brechti hagyományhoz kapcsolja. Békés András rendezésében a szövegek Handke instrukcióinak megfelelően egyenlően voltak elosztva a színészek között.9 A megszólalások között nem szabadott szünetet tartaniuk, tehát rá kellett beszélniük egymásra.

A(z) Természetes Vészek Kollektíva előadása