Bertolt Brecht 1898-ban született Augsburgban, egy szoftbajor (tájszólásuk van, de Lederhoséhez csak jelentősebb népünnepélyek esetén folyamodnak) kisvárosban, ami az égvilágon semmiről sem nevezetes, legfeljebb Brechtről – és a Fuggerekről, a német középkor hírhedett bankár-dinasztiájáról, a gazdagság és hatalom szinonimáiról, akikhez képest a Rothschildok snorrerek (jiddis szó, koldust jelent, illetve nem is koldust, inkább olyasvalakit, akinek különbözeti vizsgát kéne letennie, hogy koldus lehessen). Bár nem valószínű, hogy Brecht ezért írta volna a Koldusoperát.

Egyébként nem is ő a szerzője, ő csak átírta egy angol, bizonyos John Gay Koldusoperáját, aminek 1728-ban volt a bemutatója, és a kor vezető politikusainak állított benne emlékművet, olyant, hogy nem köszönték meg. Nem is nagyon volt miért: Gay Koldusoperájának szereplői a kor néhány valóságos eseményének, illetve szereplőjének állítanak örök emléket, azt állítva róluk, hogy nem csak a kiváltói, de haszonélvezői is a kor legendás nyomorának, és legendás nyomora köré szervezett közintézményeinek.

Ugyanígy járt el, pontosan kétszáz évvel John Gay után, Bertolt Brecht is: 1928-ban, a Weimari Köztársaság fénykorában, mely fénykor, mint később kiderült, a bukás előszobája volt. Nekirontott mindenkinek, gazdagnak, szegények, a törvényenkívülieknek és a törvény őreinek egyaránt: de megkapták tőle a magukét a nők és a férfiak, ezek az egymás húsára ácsingózó izgága javíthatatlanok is. John Gay librettójában, ha már csak nyomokban is, de akad még valamiféle harmónia, a nők cukik, és a király végül megkegyelmez – Brechtnél ilyesmiről már szó sincs. Brechtnél, legalábbis a Koldusopera Brechtjénél mindenki görény. Igaz, ennek ellenére úgy is végzik, mind egy szálig.

Valamint: a Keleti István Alapfokú Művészeti Iskola és Művészeti Szakgimnázium hallgatói:
CSIZMADIA LILI, EDVI DALMA, GÖMZE MERCÉDESZ, NAGY BARNABÁS, NÉGYESI ODETT ELZA, VASÁROS FRUZSINA, SÁRKÁNY SÁNDOR

Zenekar: BUDAÖRSI FÚVÓSZENEKAR

A(z) Budaörsi Latinovits Színház előadása