Két néni, ha elindul

abszurd dráma, magyar, 2013.

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?

Bernadette és Anette, az idősödő testvérpár végre magára is szánhat egy estét - színházba mennek, hosszú idő óta először hagyva magára édesanyjukat. A mama ezen az estén jobblétre szenderül, és a "lányok" bűntudattal telve temetik el. És akkor eszükbe jut: elindulnak, és meglátogatják a papát. Az apuka persze már jó régen elköltözött az élők sorából, de a hölgyek végre találnak egy okot, hogy elhagyhassák megszokott életüket; és ezzel elkezdődik a "temetői road movie".
A groteszk játék egy testvérpár utazását dolgozza fel Párizstól Amiens-ig.
A szép korú hölgyek fejükbe veszik, hogy ezzel az úttal megpróbálnak rendet teremteni családjuk múltjában. Amíg viszontagságos módon eljutnak kitűzött céljukig, végre mindarról szó esik, amiről huszonöt évig nem beszéltek. Történetük fájdalmas és mulatságos epizódjait egy színházi páholytól a rendőrségi fogdáig élik át, mígnem végre a meglelt temetőt követően egy autóbusz fülkéjében végzik be, amit vállaltak.

A(z) Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista

Alkotók

Hozzászólások

3/10
macino1234 2013 aug. 18. - 17:32:12 3/10
A színdarabot 2013.03.02. láttuk a Marcibányi Téri Mûvelõdési Központban. A darab nem egy nagy alkotás, de van benne fantázia. A rendezés sajnos nem tudott ezen segíteni.

Az elõadás díszlete mindent elárul. A történet sok helyszínen játszódik. Minden helyszínhez külön díszlet: ha temetõ akkor egy rakás sírkõ, ha utazás, akkor vasúti kocsi, félbevágott busz. A végeredmény pedig egy színpad amibe behordták a fél szeméttelepet. Amikor a két idõs színésznõnek egyik helyszínrõl a másikra kellett mennie akkor perceket kellett várnia a nézõnek hogy újra folytatódjon az elõadás. Ilyen szünetekkel telt szinte a teljes elõadás.

A rendezésnél odafigyeltek a környezet tudatosságra is, nem dobták ki a meg nem értett poénokat, hanem többször felhasználták. Ennek meg is volt az eredménye. (spoiler!) Amikor a: "Milyen hely Ámien? Hát olyan amilyen." vicc elõször elhangzott akkor csak páran nevettek fel (illetve fõleg idõs nézõkkel inkább felköhhentettek), de amikor már negyedszer mondták el akkor nevetés-köhögés viharzott végig a nézõtéren.

Összességében azt lehet róla mondani, hogy közepesen elkészített iparos munka: nincs benne semmi ötlet vagy kifejezõ erõ. A 21.században nem kellenek a színházba monumentális díszletek, a színészi játék és a képzelõerõ jobban meg tudja eleveníteni a teret.