Éjszakánként elég meghökkentően viselkedik a tengerparti gyógyszálló egyik idős hölgylakója:
mezítláb átmászik az ablakon, kiszökik a szanatóriumból, énekel a holdfényes kertben, sirályokat etet.
Éjjeli bohém kiruccanásaival persze felrúgja az intézmény szabályait. Huncut szórakozottságán meg is ütközik a szanatórium hasonló korú, szintén magányos, kissé morózus főorvosa: nem igazán elnéző a
„vétkező” nővel. Próbálja rendre utasítani. Aztán lassan mégiscsak meglágyul. Vagyis kénytelen
engedni annak: találkozni sohasem késő, mindenkinek szüksége van valakire, a boldogság pedig nem
kényszer, az jön, ha hagyjuk, és emlékeztet minket arra, hogy élünk, még akkor is, ha a jelen esetleg
már csak pillanatokban mérhető.
Alekszej Ny. Arbuzov kétszereplős darabja a tisztességben megőszült professzor és páciense kései
találkozásának története. Lírai fordulataival, humoros, szerethetően ironikus jeleneteivel –
jutalomjáték a színészeknek. 1977-ben jutalomjáték volt Tolnay Klárinak és Mensáros Lászlónak.
Negyven évvel később jutalomjáték Molnár Piroskának és Jordán Tamásnak, akik évek óta kötődnek a
Rózsavölgyi Szalonhoz, s nagyon szeretnek együtt játszani. Rendezőként Sándor Pál csatlakozik
hozzájuk: így válik a hihetetlen páros hihetetlen hármassá.

A(z) Rózsavölgyi Szalon Arts & Café előadása