A Freeszfe Egyesület vizsgaelőadása.

Ez a történet kelet-európai férfiakról szól. Kelet-európai fiúkról, akik kitartóan próbálnak az apjuknak megfelelni. És kelet-európai apákról, akik próbálják megérteni, hogy a fiaik nevelésekor vajon mit rontottak el. Jozef K-ról, aki egy hosszú levélben leírja az apjának, hogy az mennyi mindent rontott el, de a levelet nem küldi el. Írókról, akik megpróbálják máshogy elképzelni, magukat másnak megírni, mindent újra gondolni. De legfőképpen a gyászról. Arról, hogy az emberek hogyan próbálják a halottaikat életben tartani. Hogy a gyász nem az eltávozottakról szól, hanem az itt maradókról. Ez a történet halotti imákról szól, amiket az elengedésért mondunk el. Egy színházi kaleidoszkóp. Kafkai világ, egy kafkai főhőssel, aki hiába rázogatja újra meg újra kaleidoszkópot, az nem fog mást mutatni, csak máshogy.

KAGYLÓ Halló!
JOZEF Jozef K-t keresem.
KAGYLÓ Itt a titkosrendőrség. Mondja mit akar?
JOZEF Értesítenem kell róla, hogy az apja meghalt. Ma hajnalban. Át tudná neki adni?
KAGYLÓ Tud róla kérem.
JOZEF Hogyan kérem?
KAGYLÓ Tudja, mi felénk mindenki tud mindenről, csak arról nem, amiről érdemes lenne.

A(z) Freeszfe Egyesület előadása