FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál-------- www.toptipp.hu-------------------- JÓZANOK CSENDJE --------------- Mezei Kinga ---------------------- Stúdió K--------------- Az elit-trend még mindig túlértékeli: Csáth Géza érdektelen feuilleton-novellái húzónevet generálnak ugyan, de anekdotikus felületességen túl nem sokat. Gyarmati Kata azonban csalhatatlan dramaturgiai érzékkel találta meg az erõs jelenetekké alkotható momentumokat, -kocsmában darvadozó búslakodók szájába adva a semmitmondó történéseket, megteremtette egy erõteljes kamarajáték közegét. Megerõszakolják a szolgálót, a vértolult apa elnáspángolja a lánya ágyában talált fiút, megfojtják a félkegyelmû éjféli tolvajt: - nem kevés ez? Mezei Kinga legtöbbször kitûnõen megtalálja a stilizálás hatásos formáit, a durva kényszer-szexet lengõ hordó mozgása jelzi, sajnos az arcot elkendõzõ megszégyenülésrõl csak szóban értesülünk. A fiú vizes kötéllel való, brutális megverése súlyos stílustörés, nem sokon múlt, hogy az egész darab horror-natúrba csúszik át. Szerencsére, ez volt a kakukk-tojás, talán még a nyitó-befejezõ futkosást, táncoltatást éreztük többnek a kelleténél. A féltékenységi bosszú története, az észrevétlenül becsempészett tárgyi jelekkel, (a kötél gerendára csomózása, a félrecsúsztatott fejsze), - és Hannus Zoltán sûrûsödõ indulatával fokozódik a halálos csapás elborzasztó reccsenéséig. A szenvedélyes belsõ energiákat mozgató Lovas Dániel Pasolini-s szerelmi vallomását nagyszerûen kivitelezett beavató-borotválkozás vezeti be, egy emberibb közeledés poézisét cipõn táncoltatott, imbolygó mécseslángok vibrálják el. Nagy segítség Mezei Szilárd, jazz- és kortárszenei elemekbõl épülõ, tökéletesen illeszkedõ zenéje, ahogy az események néma szemlélõi, Németh Ilona bábjai is részesei a varázsos hangulatnak. A lány fehérruhás bábja átsuhan a téren, Homonnai Katalin alakjában visszatér, máskor éneklõ falanx hozza be, mielõtt ábrándosan zongorázó vörösturbános kisasszonyként hanyatlana a szerelmes pianista ölébe. A bábu emberré, a színész- nõ szolgálóból dévaj dámává, megesettbõl csábító bakfissá változik, jelenetrõl-jelenetre bújik káprázatos könnyedséggel hitelesebbnél hitelesebb figurákba. A faluvégi Frici, Nagypál Gábor szétfutó higanyként csillogva be a teljes játékteret, egész estét betöltõ bravúros pantomimmé szublimálja a rágyújtás tantaluszi gyötrelmeit, késõbb szürreális eszmefuttatásaiban, melyek legnépibb összeesküvés-elméleteinket is felülmúlják, akusztikus színjátszásának nem kisebb hatóerejét is bizonyítja. Csapongó asszociációinak keményen képes ellentartani az egyébként örök lúzerként remeklõ Kovács Krisztián, aki a a legnagyobbat kapja, ki mindig lemarad, aki csak alulra kerülhet, kivéve, ha karakterábrázolásról van szó! A "fekete csönd" vérfagyasztó bûnügyi krónikájában, az ahol végre inditékát is megtudhatjuk egy érthetetlen gyilkosságnak, Spilák Lajos szenvtelen deklamációval szegi meg rémült sóhajunkat. A boncnoki alaposságú koponyalékelést racionális iróniával spékeli, fantasztikus módon egyesítve a realitás és az abszurd dimenzióit, de némaságának még ennél is delejesebb szuggesztivitása van. Az alternatív színházi eszközök kreatívan átgondolt használata, az egységben és egyéniségekben erõs társulat, Mezei Kinga rendezõi munkája boldogító mámorrá változtatta az aznapi meghunyászkodás józan csendjét.