Egy héten egyszer, csütörtökönként összegyűlnek Zsuzsa lakásán beszélgetni, enni, de főleg azt demonstrálni, hogy még élnek. Mindegyikük a maga rigolyáival, nyavalyáival és fiatalkori értékrendszerével érkezik - ez az a "szűk mezsgye", amelyen berozsdásodott, kényszermozgásokba merevedett gondolkodásuk megpróbál belekapaszkodni az életbe, miután emlékezetükből egész egyszerűen kitörölték a kommunizmus időszakát. A színpadon megjelenő hetven-nyolcvanéves szereplők életében már nem nagyon történnek új dolgok - ám a nézők közvetlen közelében zajló visszaemlékezések, belső monológok lenyűgöző színészi alakításokra adnak lehetőséget, amelyeken keresztül az öregkori embertípusok hihetetlenül gazdag és pikáns galériája bontakozik ki. A vizuálisan is rendkívül gazdag színpadi játékban a rendező, Radu Afrim egy személyes hangú, emberi világot teremt a darabban szereplő idős színészek számára. Ez a világ tele van elbűvölő, barokkos, ízes hatásokkal.
A(z) Újszínház előadása
Hozzászólások