Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Jelenetek a vidéki életből

előadás, 2 felvonás, 180 perc, magyar, 2011.

+ 15 kép

+ 19 kép

Értékelés:

1 szavazatból

Szerinted?

1 hozzászólás

Ez nem az én életem, ez csak valami átmenet. Az enyémet elvették tőlem. Nem igaz, én vesztegettem el. Maradjon minden ugyanígy? Meg kéne érinteni valakit. Nekem az már nem megy. A másik ember arca, az már nem ad nekem semmit? Ki kellene lépni, változtatni. Már késő. Akkor mit csináljunk? Semmit. Véget kéne vetni ennek az egésznek. De hát már vége van régen.

A(z) Stúdió "K" Színház előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2011. május 14., Stúdió "K" Színház

Stáblista

Szereplők

Homonnai Katalin

Horváth Zsuzsa

Kuna Károly

Menszátor Héresz Attila

Nyakó Júlia

Pap Lujza

Spilák Lajos

Alkotók

író: Anton Pavlovics Csehov
fordító: Morcsányi Géza
rendező: Koltai M. Gábor
díszlet: Vereckei Rita
jelmez: Vereckei Rita
dramaturg: Sediánszky Nóra
fény: Fodor Gergely
hang: Fodor Gergely
rendező munkatársa: Rusznák Adrienn

Hozzászólások

9/10

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

VÁNYA BÁCSI Koltai M.Gábor Stúdió K
Mindössze egy csáléra csúszott zongora a díszlet, elektronikusan még Chopin-t is játszik, de ágyként is kiválóan funkcionál. Míves tablóba rendezõdve jelennek meg a vidéki család tagjai, ábrándosan csehovi a Dajka és Tyelegin, fennkölten urizál a Professzor, Maman és a szépséges Jelena, ám a Doktor és Ványa igencsak mai vágású.
Pap Lujza Szonyája több okból is kilóg a társaságból. a majdnem vénlányból durcás kamasz lett, dolgos kontyából tüsi-frizura, hangja mutálóan hasgat, inkább Sturm und Drang lázadó,
mint sorsába keseredett, mégiscsak úri kisasszony. Játéka átélt, lendülete meggyõzõ, csak a figura nem illeszkedik az elõadás összképébe, ami nyilvánvalóan nem a színésznõ hibája.
Koltai M.Gábor színpadát távoli zenék suttogó akkordjai érzékenyítik, a ködös derengésbe robbannak be az elfojtott vágyak petárdái, halkan szövõdnek az álmok, a teremin poétikus vibrátója elnyomja a dübögõ szívhangokat. Szépen formált, gondosan kidolgozott jelenetek, pontosan idõzített hangsúlyok, bátran visszafogott tempó, mely annál élesebbé teszi a váratlan kitöréseket. Engedékeny humor, naturálissá fokozott összecsapások,- gesztusok, nézések, apró jelzések koherens metanyelve.
Kuna Károly gyermetegen zsarnokoskodó professzora igazán jól a demonstrációs táblánál érzi magát, manipulatív graffiti-szenvedéllyel bizonygatja lenyúlós szándékait. Rettegve menekül Ványa bácsi orosz rulettben pörgõ pisztolytára elõl, alakítása magabiztosan tárja fel, az emelkedett modor mélyén lappangó, önhitt önzés veszett indulatait. Vereckei Rita a legcsodálatosabb, csipkemintákon áttetszõ bíborba-mélyzöldbe öltözteti Nyakó Júliá-t,
aki enervált tunyaságában ugyan enged a heveny csábításnak, az egyszeriségében nevetséges aktus azonban nem ellensúlyozhatja védhetetlen boldogtalanságát. Németh Zsuzsa, aki a kecskeméti Orosz lekvár Makunyináját, a kommunista meggyõzõdését az új rendszerben
is meggyõzõdéssel valló úri házvezetõnõt játszotta fantasztikus erõvel, most a Nagymama virágos kosztümjében kínálgatja pogácsáit, újabb nagyszerû figurával gazdagítva karakterábrázolásainak gazdag arzenálját.
A második rész nyitányaként a szereplõk kórusba rendezõdve, több szólamban éneklik önjellemzõ mondataikat, majd a közönség soraiba ülve vonnak be a csúcsra futó történésbe.
Menszátor Héresz Attila kelepcébe szorult, mai entellektüel, halk visszafogottsága csak növeli alakításának hitelességét, révedõ tekintete, komótos lassúsága hatásosan álcázza a mélyben lappangó feszültségeket. A frizsiderré modernizálódott tálalószekrény elõtti birkózás részeg indulata is hamar sorstársi megbékéléssé szelídül, az öngyilkos késztetés mindennapi alázatba tompul. Asztrov doktor naturálisabb lényét Huszár Zsolt kiforrott mértékletességgel állítja elénk, benne még érezzük a változásra késztetõ energiát, az õ fácskái még növekednek a pusztaságban. Képzelete a jövõbe száguld, szenvedélye a pillanat õrülete: a markáns színészi egyéniség minden végletet karizmatikusan hitelesít.
Spilák Lajos fejtartásával, gesztusaival, kifinomult dikciójával már az elsõ pillanatban megkerülhetetlenné teszi a szegény rokon Tyelegint, hangja olyan, mint mikor a "nyírfák odvából mézga-vér csorog." Elbûvölõen szólaltatja meg elektronikus citeráját, ahogy lelkének áramkörei is tökéletes azonosulással rezonálnak a csehovi atmoszférára. Sztanyiszlavszkij elsõ látásra szerzõdtette volna...
Mint régmúlt idõk szellemalakja tûnik elõ, mozdulataiban bús románcok visszhangoznak, áttetszõ álomkép, El Kazovszkij-i néma felkiáltójel. "Add ide a revolvert" -mondja végtelen türelemmel és az acsargó fenevadak lábhoz simulnak. Homonnai Katalin éteri lénye Anton Pavlovics angyalszárnyain lebeg a köznapi rögvalóság fölött.

Válasz