A 300 éve bemutatott 1724. évi első verzió.

J. S. Bach: János-passió, BWV 245 (1724, első változat).

Húsvét közeledtével templomokban és koncerttermekben egyre gyakrabban szólalnak meg Bach passiói, a vallásos zene kivételes megbecsülés által övezett remekei. A Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar kiváló szólisták: Kovács Ágnes, Balogh Eszter, Megyesi Zoltán, Bernhard Berchtold és Stephan MacLeod közreműködésével, Vashegyi György vezényletével adja elő a János-passiót, amelynek hangjai legelőször háromszáz éve, 1724. április 7-én, a lipcsei Nikolaikirche falai között okoztak megrendülést az összegyűlt hallgatóság körében.

A Megváltó szenvedéstörténete a liturgikus hagyományok által meghatározott keretek között elbeszélve Schütztől Pendereckiig a zenetörténet számos nagy alkotásának témája. A passióműfaj két legjelentősebb monumentuma a közvélekedés szerint Johann Sebastian Bach két munkája: a korábbi János, a három évvel későbbi Máté evangéliumának szövegét tekinti vezérfonalának. Közös tulajdonságuk, hogy mindkét mű az evangélista tenorszólamára bízza a legnagyobb feladatot: ő a történet elbeszélője. Az elemzők a rövidebb János-passiót tartják drámaibbnak és közvetlenebb hangvételűnek, míg a terjedelmesebb Máté-passió ábrázolásmódja elvontabb, tartalma filozofikusabb. A János-passiónak az ősbemutató műalakján kívül még három későbbi változata született: ez a hangverseny a recitativókból, áriákból, kórusokból és korálokból álló, narratív és reflektáló mozzanatokat váltogató kompozíció ősváltozatát tárja a közönség elé. A magyar, osztrák és svájci énekesekből álló szólistagárda tagjai a stílus kiváló ismerői, az általa alapított és több mint harminc éve irányított Purcell Kórus és Orfeo Zenekar karmestere, Vashegyi György a Bach-passiók legjelentősebb hazai interpretátora.

Közreműködik: a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar (korhű hangszereken).