FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu
INTELLIGENS SZERVÍZ Jeles András KEMK III.oszt. Merlin
Miért kell nekünk folyvást az aljaemberek aljaszövegeit hallgatni? Miért kell az ordas sötétség, a tehetetlen erõszak, a jelentéktelenség lehangoló látványát szemlélni? Tudjuk! Látuk! – és?!? Megtudunk-e, átélünk-e bármit, olyan ez, mint a csáthi látlelet, reflektálatlan
tényhalmaz, amely semmiféle emberi tartalmat nem hordoz: Blikk a színpadon. A dokumentarista módon összeszedett anyag csak akkor válhat fontossá, ha Tatárszentgyörgy, avagy Gyöngyöspata sikolt benne.
Itt most szó sincs errõl, ez csak a durva indulatok szemétdombja, érdektelen extremitás.
De ez csupán a szövegre vonatkozik. A színházi alkotás eltávolodik a vulgáris anyagtól, a játékmód, a lassú tempó, a deklamáció lebegõ közege a teátrális esztétikum szintjére emeli.
Jeles András rendezése a Nevetõ ember tompa fényeit, szûrt levegõjét idézi, fõszereplõ
a csend, a bennszakadt lélegzet, a lefékezett gesztus. Tarr Béla totáljai, Szüts Miklós akvarelljei derengenek eeben a szürkén pulzáló ködben. A Sátántangó, a Sebald-sorozat atmoszférája, a mozgások visszafogottsága teszi tárulkozóan idõtlenné.
A kaposvári színiegyetemisták nem mindennapi feladattal szembesülnek, mindent félre kell
tenniök, amit eddig „alakítás”-ról, „karakter-ábrázolás”-ról, „figura-teremtés”-rõl eddig tudtak. Csak a személyes hitelesség vezethet sikerre, csak a belülrõl vezérelt, kontrollált fantázia, a szakmai rátermettségen túlmutató magabiztos öntudat. Az együttes példás összehangoltsággal, erõteljes szuggesztivitással jeleníti meg az alkotói elképzelést, csúcsok helyett az egyenletesen áramló intenzitás teremt lankadatlan feszültséget.
Ketten énekelnek a legtöbbször, a bukolikus hangok mennyei békévé oldják a brutális valóságot, az áttetszõ harmóniák transzcendens síkon ellensúlyozzák a könyörtelen realitást.