Mivel a kicsi Te vagy, azt gondolhatod, azonos emlékek fűznek össze benneteket, azonos tapasztalat... de kiderülhet, nem azonosak az emlékek, még csak nem is hasonlítanak az egykor átélt múlthoz.
Semmi közük az emlékeinknek egymáshoz, kicsi Énnek és Nekem, nem egyformán fontosak.
Meglepődőm magamon, kitárulkozom, csalódom, megremegek, szégyenkezek és félek. Ez mind Én vagyok... de mi a végleges érték? Ki tudja megítélni? Vannak pillanatok, amelyek bevésődnek az emlékezetünkbe... miért éppen pont azok a sok ezerből?... A véletlen csupán?
A térben a távolság mindent kicsivé tesz, eltűnnek a hibák, a múlt szépségesnek hat és elrejt mindent. A jelen és a múlt összeér, egy képpé sűrűsödik, a rejtőzködő emlék megbújik a mélyben, aztán újra mozgásba lendül, elindul útjára a fejekben, vándorol, újraszületik, megtestesül, más emberek gondolataival egyesül. A mozaik egy újabb formába összeáll... emlékek... itt voltunk mindannyian.
A(z) Modern Tánc Játék Studió előadása
Hozzászólások