"Eszik. Ott ül előtted, és eszik. Nézhetnél másfélé is, de őt nézed, ahogy eszik. Ahogy fogja a villát, ahogy rág és nyel. Lassan elönti az agyad a vér. De nem bántod. Ez most az igazság pillanata. Hiszen ez itt mindenre képes. Ez az ember közbotrány. Miatta zuhog kint az eső. Miatta áradnak a folyók Kínában. Nincs más megoldás: ölni kel. Csak ne lenne olyan tompa ez a kés. Talán a villával. Azzal a villával. Már látod is magad előtt a képet. Kéjesen belefeledkezel. Az eső meg csak esik. Isztok. Őt látod, hallod és szagolod. Össze vagytok zárva, és menekülni nincs hová..." A fenti monológ nem a darabból van. Az indulat viszont igen. Ugye, Önök is éreztek már ilyet? Ugye, Önök tudják, milyen nehéz elfogadni egy másik embert? Vagy ha elfogadni nem is - legalább elviselni? Két főhősünk egy különös munka kapcsán sodródik egymás mellé. Közben mindegyikük próbálja élni saját külön-külön életét. Amiről a másik, ahogy a társadalmunkban szokás, azonnal véleményt is alkot. Nevezetesen azt, hogy itt egy ember, aki. Más. Érezték már ennek a döbbenetét? Két nagyvárosi kispolgár, mai Stan és Pan igyekszik, hogy megértse, miét van az, ami van, és miért van úgy, ahogy van. Miért esznek rizst, ahol rizst esznek, és miért van valakinek sapka a fején, ha egyszer sapka van a fején. Önök most kinevetik ezeket a kérdéseket, pedig rá fognak jönni, hogy csakis innen érdemes kiindulni.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások