Hoffmann meséi

Értékelés:

3 szavazatból

Szerinted?

Opera három felvonásban, elő- és utójátékkal, francia nyelven, magyar és angol felirattal.

A német romantika nagy írójának, E. T. A. Hoffmann-nak meséit a csapongó képzeletnek és a valós társadalmi helyzeteknek látványos elegyítése teszi emlékezetessé. Offenbach utolsó, befejezetlenül maradt művében ellene megy fergetegesen szatirikus operettjeinek, amelyekben ki-kiütközik korának gúnyos-szellemes társadalomkritikája. Természetesen a humort e műve sem nélkülözi, de a költő szerelmi kalandjait sötét, olykor végzetes színárnyalatok uralják. Az abszolút női ideál keresése közben négy gonosz figura kíséri végig és taszítja a boldogtalanságba Hoffmannt, aki szerelmi mámorában állandóan a halállal kénytelen szembesülni. A reális világ és a hátborzongató képzelet alkotta meséivel a szerző egy olyan univerzumba vezeti el hallgatóit, ahol az álom és a valóság közötti határ könnyen elmosódik.

A szövegkönyvet E. T. A. Hoffmann elbeszéléseinek felhasználásával írta: Michel Carré, Jules Barbier

Zenei asszisztensek: Szennai Kálmán, Dallos Erika, Katona Anikó.

Angol nyelvű feliratok: Arthur Roger Crane.

Közreműködnek a Magyar Nemzeti Balett művészei

A(z) Erkel Színház előadása

Stáblista

Értékelés:

3 szavazatból

Szerinted?

Hozzászólások

"Kiegyenlített előadás volt", írta egy ismerősöm az előadás után: a finoman távolságtartó jelző jól jellemzi a régóta esedékes felújítás minőségét. Ne várd a csodát, teszem hozzá én. Alföldi Róbert (Tauriszi Iphigéniája) után ismét "megosztó", "avantgard", "rendszerkritikus" művészt kért fel az Operaház a rendezésre. Mint akkor Alföldi, most Székely Kriszta is mintha túlzott tisztelettel nyúlt volna a darabhoz, pedig a Hoffmann meséi sok mindent elbír(na). A legjobb ötlet, amit végig is húzott az előadáson, a háttérben folyamatosan vetített (mozgókép: Varga Vince), sokszor a darabhoz passzoló reklámok voltak: "Olympia IC" (Intercity), "Optique Coppelius", "jöjjön Eisenachba, Bach szülővárosába" és hasonlók. Az egyetlen díszlet -kis változtatásokkal- egy pályaudvari előcsarnok illetve annak restije volt. (Díszlet: Pallós Nelli) A jelmezek (Pattantyus Dóra) a 20.század vagy akár napjaink öltözékeit idézik, a fehér szkafanderes szereplőket nem értettem. Feldobták a produkciót Gergye Krisztián koreográfiái. A címszerepet László Boldizsárra bízták. Jó színész, de ahogy pár éve szegedi Álarcosbál-Gustavóját, Hoffmannt is soknak éreztem neki. A bántóan (az ő kedvéért?) lelassított Kleinzack-legendán kívül hangja sokszor alig jött át a zenekaron, az együttesekben szinte semmikor. Felfokozott várakozás előzte meg Kolonits Klára fellépését a női főszerepben, ami valójában három különböző énekes karaktert követel meg. Azt mondanám, így, együtt a három figurát talán senki nem tudja ma nálánál jobban itthon előadni. Sporthasonlattal: ő ma a legjobb triatlonos a Hoffmann meséi című sportágban. Kálmán Péter súlyos személyisége és jelentős basszbaritonja uralta a színt a négyes rosszfiú-szerepben, a Tükörária végén hiányzott a legnagyobbaktól hallható magas hang. Ahogyan fájón hiányzott Ferenc pompás dala is az Antónia-felvonásból, így szinte teljesen lenullázták a szintén négyes tenorbuffó szólamot (Kőrösi András). Minden tekintetben tökéletes volt Mester Viktória Múzsája és Niclausse-a: boldogan hallgattam volna ilyen telt és mégis könnyed vocét, mint az övé a nemrég látott Lucrezia Borgia nadrágszerepében. Gábor Géza basszusa betöltötte a nézőteret, Szappanos Tibor és Pataki Bence is megfelelt. Németh Judit a háttérben derekasan végigült majdnem egy teljes felvonást, hogy aztán a végén percek alatt sírba vigye lányát. Jól szólt a kórus és a zenekar, utóbbi néha túlontúl is, Kesselyák Gergely olykor kicsit visszafoghatott volna a dinamikán.

Már nem az előadáshoz tartozik, de meg kell említenem: az előadás végi tapsokba otrombán, hogy ne mondjam, alávalón vegyült bele néhány néző ordítva-búúúzása, amikor az alkotók megjelentek a színen. Aligha szólhatott eme nemtetszés-nyilvánítás a produkciónak, sokkal inkább a rendező személyének. Nem akarunk rá emlékezni.

Offenbach: Hoffmann meséi, felújítás, Erkel Színház, 2021. december 4.

Válasz

3/10

A 2021. 12. 07.-i, kedd esti előadást láttam. Hoffmann szerepében Nyári Zoltán énekelt. A zenekar profin tette a dolgát, a díszlet, a koreográfia kellően modern és egyben érdekes volt, sok innovatív ötlettel. Nyári Zoltán szépen énekelt, ahogyan a Múzsa is. Spalanzani (Szappanos Tibor) hangja alig hallatszott a zenekar mellett, nem volt ereje, ahogyan az egész opera fénypontjának, csúcsának tekinthető Olympiának sem (Jónás Réka Piroska), ugyanis a koloratúrszoprán hangjának nem volt ereje, az énekesnő nem tudott játszani a hangjával, a magas hangokat nem tartotta ki, nem volt maradandó élmény. Tény és való, hogy nehéz ária, így még inkább csak olyan énekes(nő)-t szükséges színpadra állítani, aki a darab kihívásainak képes eleget tenni. Összegezve, az előadást (legalább is ebben a szereposztásban) nem ajánlom, nem maradandó, üdítő élmény.

Értékelés:

Bemutató időpontja:

Stáblista

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Értékelés:

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon