A Hoffmann meséi Jacques Offenbach utolsó színpadi műve, melynek 1881-es párizsi bemutatóját a zeneszerző már nem élte meg. Szövegkönyvét Jules Barbier írta a fantasztikus, bizarr történeteiről elhíresült E. T. A. Hoffmann elbeszéléseit felhasználva, sőt az operában magát Hoffmant is szerepelteti. Egy berlini kocsmába, ahol a diáksereg már javában mulat, betoppan Hoffmann, a költő. Borús kedvében van, mert a szomszédos színházban a Don Juant adják, és a főhősnő, Stella fájó emlékeket ébreszt benne. Hoffmann aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve belekezd szerelmi kalandjainak elbeszélésébe: előbb Olympia, majd Giulietta, végül Antonia történetét osztja meg hallgatóságával. Amikor befejezi három szerelmének szomorú történetét, a kocsmáros Stella sikerének hírét hozza. Az ünnepelt primadonna meg is érkezik, de ekkor Hoffmann italoktól elnehezülve már a földön alszik. A Hoffmann meséiben a XIX. századi romantikus opera szinte valamennyi eleme megtalálható - nem véletlen, hogy a világ operaházai és színházai napjainkban is rendszeresen bemutatják.

A(z) Miskolci Nemzeti Színház előadása