Borzongás fut rajta át.
Jaj, talán a Sátán ujja
Tépi a hurt s szája fujja
Ezt az őrült dallamot,
Hogy belehal minden élő,
S feltámad rá a halott.
A nagy város megriad...
S mindez három kis kölyök és
Két kis pesznyes lány miatt.
Oláh Gábor (1881-1942) debreceni író, költő, aki budapesti egyetemi tanulmányai után visszatérve Debrecenbe a kollégium könyvtárában vállalt állást; emellett mint segédtanár működött a református kollégiumban. Négy társával (Baja Mihály, Gulyás József, Gyökössy József és Madai Gyula) együtt megalapította a Bokréta irodalmi társaságot, és verseikből Bokréta címmel antológiát adtak ki (1902, 1904, 1908). 1913-tól a debreceni általános főreáliskola tanára volt. Noha művészileg közel állt a Nyugat-mozgalomhoz, mégis elzárkózott tőlük. Verseskötetei, prózai írásai, regényei, elbeszélései Debrecenben láttak napvilágot. Tanulmányt írt a debreceni nyelvjárásról; Csokonairól, Petőfi képzeletéről, Ady szimbolizmusáról. Regényei közül talán a Heten vagyunk a legsikerültebb, novellaíró művészetéről pedig az 1955-ben kiadott Debreceni zendülők című válogatott kötete tanúskodik leghívebben. Válogatott verseit 1957-ben adták ki.
A(z) Csiky Gergely Színház előadása
Hozzászólások