Az én álmom a szabadság.
Az én álmom az őszinteség.
Minden, ami van,
Itt van a pillanatban
Ha létezik szabadság,
Az csak itt lehet a pillanatban
A pillanat maga egy és örök
Minden, ami megnyilvánul benne,
Jön és megy, változik
A szabadság is folyton változik
Úgy tűnik, a változás az öröklétből táplálkozik
A megnyilvánult a megnyilvánulatlanból táplálkozik
A szabadság a pillanatból táplálkozik
... Az a mozdulat, ami nem tudom, honnan jön, nem tudom, miért jön, sokkal őszintébbnek, igazabbnak tűnik számomra, mint egy tudatos, akaratlagos mozdulat. Sőt, az előbbi mellett az utóbbit egyenesen hibának érzem.
"A mozgás önmagában nem tánc. ... A tánchoz az szükséges, hogy a táncos az álmaival, emlékeivel, vágyaival táplálja a mozdulatot."
Én a szabadságot szeretném eltáncolni.
Őszintén.
Első a lény(em), minden más(odlagos)
A(z) RS9 Színház előadása
Hozzászólások