A Trafóban bemutatásra kerülő Flicker kultúránkat vizsgálja egyrészt abból a szempontból, ahogy a képeket/image-kat használjuk, másrészt, hogy milyen távolságra van egymástól látszat és valóság, avagy az igazság különböző rétegei. Az ?egyenes adásban forgatott film? egyszerre reflektál a tévére és a mozira, a rendező szándékai szerint egyszerre közönséges és dühös, életteli és mohó, és amelyben ? ironikus támadásként napjaink higiénikus és kommercializált társadalma ellen ? a hulladék a tisztaság szimbóluma. A társadalmi reflexiók mellett és ellenére az előadás meglepően humoros, és egy kicsit Brecht szelleme is megidéződik. A színész és az általa megformált karakter között jelentős távolság van, amikor őt nézzük, látjuk a személyes történetet is a szerep mögött. A Flickerben az élő felvétel és a másodperc törtrésze alatt létrehozott koreográfia ütközik össze egy sötét mesében, mely a halál irrealitásának megértéséről és a mindennapjainkban jelenlevő erőszakról szól.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások