Feketeszárú cseresznye

Értékelés:

28 szavazatból

Szerinted?

Az 1930 novemberében bemutatott Feketeszárú cseresznye hozta meg Hunyady Sándor számára az igazi sikert, tette elismert és ünnepelt drámaíróvá. Hunyady a Trianon-problematikát, a történelem eseményeit nagyformátumú módon hangolja egybe hősei egyéni sorsával. A szereplők konfliktusaiban árnyaltan mutatja be a körülmények deformálta emberi magatartásokat.
Irina és Dusán, a szerb házaspár az ablaka alatti szerenádra ébred: a falujukban állomásozó magyar katonák jöttek búcsúzni, indulniuk kell a frontra. Nagy mulatozás kerekedik, bár sejtik, lesz, aki soha nem fog visszatérni. A magyar főbíró titokban figyelmezteti Dusánt: egyik alkalmazottja feljelentette a magyar elöljáróságnál, hogy Szerbiáért imádkozik. Dusán nem tagadja: szerb a vére, de a főbírót a legigazabb barátjának tartja. Valójában a csendes magyar férfi Dusán legnagyobb ellenfele: amikor a duhaj szórakozás elöl elmenekülve kettesben marad Irinával, virágnyelven szerelmet vall az asszonynak. Irina is vall érzelmeiről, de finoman visszautasítja a közeledést, nem fogja elhagyni a férjét. Két év telik el, s a történelmi helyzet gyökeresen megváltozik.

Brácsás: Suki Benedek
Szerb katonák: Brunczlík Péter, Gribovszky István

A(z) József Attila Színház előadása

Stáblista

Szereplők

Nemcsák Károly

Veliszavljevics Dusán

Pikali Gerda

Irina (a felesége)

Kocsis Judit

Milica (Dusán testvére)

Kónya Merlin Renáta

Danica (Milica leánya)

Zöld Csaba

Péterffy Géza, főbíró

Turek Miklós

Balázsházy főhadnagy / Zsárkó

Előd Álmos

Jankovics (hadnagy), Falusi bíró

Fekete Gábor

Csaholyi hadnagy / Kormánybiztos

Blazsovszky Ákos

Berzétey (zászlós),Szerb katonatiszt

Ujréti László

Kispál, járási számvető

Botár Endre

Hajdú, Tagbaszakadt paraszt

Szucskó Noémi

Katrinceás leány

Fila Balázs

Pópa

Lukács Dániel

Nikics Pántó

Rusz Milán

Ezredes

Chajnóczki Balázs

Nikolics Sztévó

Kiss Gábor

Püspök

Suki István

Cigányprímás / Esperes

Alkotók

író: Hunyady Sándor
rendező: Kerényi Imre
díszlet: Götz Béla
jelmez: Kovács Yvette Alida

Értékelés:

28 szavazatból

Szerinted?

Hozzászólások

10/10

Nagyszerű, lélekemelő utolsó előadást sikerült megnéznünk épp június 4-én.
https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=3622149898061307&substory_index=3622149898061307&id=100064632971861

Válasz

9/10

Nagyon-nagyon jó darab, igazi színházi élmény. Jó történet, szuper alakítások, nagy színészek. Nemcsák Károly lenyûgözõ, nagyon hiteles, Rékasi is nagyon jó, ahogy a többiek játéka is. Csak Pikali Gerda lóg ki a sorból, mû és nagyon harsány.

3/10

offtopic

Én soha nem egy valaki által utólag rám irányított elõítélet igazolására avagy cáfolatára megyek színházba (olvasok el egy könyvet, hallgatok meg egy zenét, nézek meg egy filmet stb)! Ez sok egyéb szempont mellett idõpazarlón értelmetlen is volna. Nagyon komolyan tiszteletben tartom, hogy tetszett ez az elõadás! Ez már csak azért is fontos, mert ez engem is újra átgondolásra késztet és ekképp is nyilvánvaló, hogy ugyanarról a dologról, egymás bántó minõsítése nélkül is, lehet sokféle eltérõ véleményünk. Ez maga a szabadság, az egyéni véleményekbõl összegzõdõ, szabadon formálódó társadalmi tudat! Jó kompenzálást! ;-)

Lám, esmént nem értve újra és újra önnönmaga ellen bizonyít. Ugyanis az "Észrevette, hogy tartalmilag egyáltalán nem reagál?" mondat sem választ váró kérdés, hanem kérdés formátumú elgondolkodásra késztetõ megállapítás. Ezt egyértelmûvé teszi a szövegösszefüggése és a mondat végi kettõs írásjel is.
Mivel a logikailag értelmezhetõ szövegértése reménytelenül nem javul és morális megalapozottsága is önkörös biztonsággal zárt, közös nevezõként javallanám egymás eltérõ véleményeinek kölcsönös tiszteletben tartását.
"Nincs annál veszélyesebb és kártékonyabb, mint amikor valaki azt hiszi, hogy õ a végsõ és egyetlen igazság tudója és azt másokra is rá akarja kényszeríteni."
Visszaadva ezen fórumot eredeti céljának, VÉGLEG elköszönõ üdvözlettel: Pax Tecum! (Béke Veled! = Távozz Békével!)

Johann 2014 dec. 14. - 17:34:35 10/10 Előzmény Nótárius

"Észrevette, hogy tartalmilag egyáltalán nem reagál?" teszi fel a kérdést legutóbbi hozzászólásában. Stílusosan mondhatnám, hogy azt gondoltam, "Akiknek van füle a hallásra, hallja meg" (Mk 4,9). :)
De akkor lássuk szájbarágósan, ha az eddigiek nem voltak egyértelmûek. 15-ös hozzászólásomban példákkal illusztráltam, miért vonzó sokak számára, de miért éppolyan veszélyes szövegkörnyezetükbõl kiragadott bibliai igehelyekkel igazolni azokkal akár ellentétes szellemiségû álláspontokat - fõleg a pontos forrás megjelölése nélkül. Ön ugyanakkor továbbra sem tünteti fel a Jézustól idézett mondat forrását jelentõ igehelyet. Vajon miért engedte el a füle mellett erre irányuló megjegyzésemet? Talán csak nem azért, mert ezáltal lenne egyértelmûen eldönthetõ, hogy a környezetbõl történt kiragadás az eredeti üzenettel ellentétes szellemiség igazolását célozta-e? De továbbmegyek: ekkor derülhetne ki, hogy az idézõjelek közötti szöveg egyáltalán valóban szó szerinti idézet-e, vagy pedig önös érdekbõl (vagy hanyagságból) elkövetett torzításon is keresztülment. Tehát javaslom, hogy a Jézus-idézetek megvitatását akkor folytassuk, ha minden esetben sikerül a vonatkozó igehelye(ke)t is megjelölni(e).
Amúgy a 14-es hozzászólása alapján Ön továbbra is diszjunkt halmazoknak tartja az önmagukat értékelvûnek vallók és a "valódi" értékelvûek táborát. Miközben korábbi (13-as) hozzászólásomban én ezt vitattam, mi több, egyúttal (saját példámon keresztül) igazoltam is, hogy nem csak valószínûtlen, hanem egyenesen kizárt ezen állítás igazsága. Különös, hogy ezek után még mindig a (tartalmi) reagálásomat hiányolja. De hiszen az már korábban megtörtént! "Vágosli?" :)

Nótárius 2014 ápr. 01. - 14:05:00 3/10 Előzmény Johann

Észrevette, hogy tartalmilag egyáltalán nem reagál? ;-) A magyar nyelv díjazott elkötelezettjeként tünetszerûnek tekintve olvasom sorait. Nem a kész következtetéshez gyûjtünk-szûrünk állításokat, hanem fordítva. Elõször engem kevéssé sem ismerve, önmagát pozicionálva, mivégre rám illeszt egy „éppen Ön” megoldó címkét, majd az állításomhoz nem tartozó-illõ bibliai félmondatokat és emlékekeit idehozva véli igazolni magát. (?) Megpróbálom másként. Funakoshi Gichin szerint: „Nem az az erõs, aki annak mondja magát, hanem akit nem roppant meg a súly.” és „Nem szavaiból tudod meg, hogy igazi harcos áll elõtted.”. Emellett számos, akár hétköznapi megfogalmazás is nyilvánvalóvá teheti ezt az egyébként elég egyszerû igazságot. Jézust zárt egységû gondolattal idézve is csak segíteni próbáltam. Én elfogadva, átgondolva az eltérõ véleményeket tiszteletben tartom, hogy Önnek, vagy másnak tetszik a darab. Viszonosan is ez kellene, hogy természetes legyen. Ez nem meggyõzés tárgya. Az elõadásnak számomra épp az legfõbb gyengesége, hogy kivitelével méltatlan a színdarabhoz, s így az Ön által felsorolt értékekhez is, melyeknek egyébként nyilvánvalón nem csak a kereszténység a letéteményese. Végül nem igazságtalan voltam, hanem csak megosztottam az Önétõl eltérõ véleményemet, hiszen a mûélvezetnek nincs is igazsága. ;-) Pax Tecum!

Johann 2014 márc. 29. - 21:31:10 10/10 Előzmény Nótárius

Mosolyogtam ezen az utolsó hozzászólásán: bevallom, számomra váratlan fordulat, hogy éppen Ön ajánlja figyelmembe Jézus tanítását. :) Elárulom, hogy már általános iskolában is jártam hittanra, van tehát némi fogalmam a Bibliáról. Viszont érdemes vigyázni: emlékszem, már akkori hitoktatóm felhívta a figyelmünket rá, hogy a Szentírásból is lehet úgy idézni, hogy az eredeti üzenet ellenkezõje tetsszen ki belõle. Az õ példája ez volt: idézhetjük a Bibliából - kiragadva szövegkörnyezetébõl - azt is, hogy "nincs Isten". A teljes mondat kicsit más megvilágításba helyezi az igehelyet: "Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten" (Zsolt 14,1). Késõbb, gimnazista koromban találkoztam az utcán különbözõ szektásokkal is. Tanulságos volt megfigyelni, hogy ezek a "kisegyházak" is milyen lelkesen idézgetnek a Bibliából. S jutnak mégis sokszor egymással - és az Írással, annak szellemiségével - is ellentmondásra. (Viszont õk mindig pontosan feltüntetik, melyik igehelyre hivatkoznak éppen.)
Ha Ön jár templomba, tudhatja: néhány hete szerepelt a szentmisén az az evangéliumi rész, ami Jézus megkísértését írja le (Mt 4,1-11). Ebben még maga a Gonosz is az Írásra hivatkozik, abból idéz, miközben a Megváltót megkísérti!
Ragozhatnám, de talán ennyi elég is ahhoz, hogy megindokoljam, miért nem gyõzött meg és miért nem védte meg korábbi állításait legutóbbi bejegyzésével. S ha már szóba került Jézus. Nekem - többek között - éppen azért ekkora élmény ez a dráma, mert a legszebb keresztény értékeket (az élet szentsége, becsület, barátság, tisztesség stb.) mutatja fel, anélkül hogy egy kicsit is szájbarágós lenne. Ezért is fájlaltam annyira, hogy olyan igazságtalan vele.

Nótárius 2014 febr. 20. - 12:25:42 3/10 Előzmény Johann

Jézus : „Nem azok az én követõim, akik az én követõimnek mondják magukat. „
parafrázis: Nem azok az értékelvûek, akik értékelvûeknek mondják magukat.
Vágosli? ;-) Pax Tecum!

Johann 2014 febr. 15. - 15:09:08 10/10 Előzmény Nótárius

"Szó sem volt »értékelvûség-ellenesség«-rõl" - írja most. Korábban viszont szó szerint úgy fogalmazott: "Az önmagukat elitként, értékelvûként meghatározókkal (...) egész (...) életem során (...) szembenállásban voltam." Ez a mondat logikailag csak akkor nem jelent értékelvûekkel (és így az értékelvvel) való markáns szembenállást is, ha azt feltételezzük, hogy az értékelvûek diszjunkt halmazt alkotnak az önmagukat annak vallókkal. Ez nyilván nem valószínû. Ráadásul mivel én is értékelvûnek vallom (és ismerem) magam, egy ellenpéldát rögtön tudok mondani: tehát nem is igaz. De azt is fenntartom, hogy politikai eszmefuttatása továbbra is igen zavaros, többek között éppen azért, mert az idézett mondatban vesszõvel elválasztva írt az elitrõl és az értékelvûekrõl (pontosabban a magukat ekként definiálókról), holott minden bizonnyal jóval kisebb a közös metszetük, mint fennmaradó részhalmazaik. (Pl. én sem sorolnám magam az "elit"-hez.)
"A politikát egyáltalán nem én kevertem ide." Ezt sehol nem is állítottam. Legfeljebb arra utaltam, hogy az ilyen terjedelmû (és kuszaságú) kifejtésért nem tehet engem felelõssé.
Az állítólagos "logikai csapdáról": Nem én gondolom úgy, hogy a kedvezõ pontszámok a darabnak szólnak: maga a port.hu fogalmaz úgy: "A színdarab értékelése". Természetesen a mûalkotás minden befogadása óhatatlanul torzító sajátosságokkal bír. Éppen ezért érdemes 1) többször megnézni egy darabot (az idõbeli változékonyság kiszûrése); 2) többekkel megnézni, megvitatni. Én mindkettõt nagymértékben alkalmaztam: eddig háromszor láttam, különbözõ társaságokkal. Ezekkel a módszerekkel - közgazdasági terminussal élve - diverzifikálható legalábbis a torzítások egy nagy része. És éppen ezért lenne érdemes figyelembe venni, azt is hogy lényegében minden pontozóval durván szembe megy az Ön értékelése. Ide kapcsolódik a "többségi elv" kérdése (ahogy Ön fogalmaz). Természetesen nem igaz, hogy "a mennyiség elõbb-utóbb átcsap minõségbe". Ugyanakkor az ellenkezõje sem, mely ma talán csábítóbb véglet. (Szeretném figyelmeztetni: ez éppen egy "elitista" felfogás felé visz el minket!) A nyilvánvaló igazságra itt is - mint oly sokszor - a mérnöki szemlélet világít rá: a mennyiségek értékelésekor egyaránt fontos a mérõszám és a mértékegység ( ~minõség) is. Egy nagyobb mérõszám akkor jelent valóban nagyobb értéket egy kisebbnél, ha a mértékegység megegyezik, vagy szintén nagyobb. Épen ezért ezzel kapcsolatos ellenvetése egyáltalán nem releváns számunkra. (Nem összevethetõ dolgokat - "almát körtével" - hasonlít össze.)
További érveimet egyelõre magamnak megtartva maradok tisztelettel és minden jót kívánok!

Nótárius 2014 febr. 13. - 12:28:04 3/10 Előzmény Johann

Nos, így tényleg nehéz; ha nem egy logikai szálon fejtjük fel ezt a nekem oly fontos, szép magyar nyelvet! Szó sem volt "értékelvûség-ellenesség"-rõl. Azokról írtam, akik másoktól ezt elvitatva, önmagukat hirdetik értékelvûként, az igazság tudóiként. Ezekkel az önjelölt megmondókkal van szembenállásom, de ez is inkább csak a szellemi szabadság-illúzióm természetes önvédelme. Az érték(elvûség), hitelesség, igazság és tekintély szerintem soha nem az érintett személy kinyilvánító önmeghatározásából fakad, hanem a környezete ismeri fel (el), a viszonyulásaiból, magatartásából és gondolatiságából.
A politikát egyáltalán nem én kevertem ide. Amiket rólam e tekintetben megfejteni vélt azon persze mosolyogtam; és ezért próbáltam segíteni, hogy miért van ez egészen másként, miért nem olyan egyszerû.
Sajátos logikai csapdája, hogy a jó vélemények a darabról szólnak, a nem annyira jók pedig csak egy mérlegre tehetõn helytelen, valamiféle elkülöníthetõ, személyes viszonyulásról. (?) ;-)
A minden válaszában megjelenõ többségelvû érvelése átgondolására érdemes rápillantani néhány általam nem nézett tv-s sorozat ezer feletti szavazataiból kikerekedõ magas tetszési számra.
A zenérõl meg nem azért nem vitatkoznék, mintha én véleményem többet nyomna a latba bárkiénél, hanem mert számunkra egyes részeknél annyira egyértelmû volt az ebbéli nívótlanság, hogy ezt részletezve semmiképpen nem szeretnék senkit az elkerülhetetlennél jobban megbántani. Egyébként a közönség a közepes szint alsó mezõjébe sorolható gyenge tapssal engedte el az elõadást, és az én társaságomban még én találtam a legtöbb dicsérhetõ dolgot benne.
Lám, esmént veretes minõsítésekkel hozta tudomásomra, hogy mi nem világos az Ön számára soraimban.
Ez is egy tükröt tart nekem, de bizton nem módja az érdemi párbeszédnek.
Õszintén kívánom, hogy e darabot harmadszorra megnézve is felemelõ élményben legyen része, de nem ígérem, hogy ott találkozunk! ;-)
Elköszönõ üdvözlettel, maradok a véleménye iránt is tisztelettel.

Összes hozzászólás

Értékelés:

Bemutató időpontja:

Stáblista

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Értékelés:

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon