"Nagy sütés-főzés a nemesi kúrián. Zsuzsika kézfogójára készül az egész ház. Azazhogy éppen Zsuzsika mintha nem is igen készülődnék, mert a vőlegény, akit a nemzetes asszony kiszemelt számára, őneki cseppet sem tetszik. Meg egy másik előre nem látott esemény is keresztezi a nagyasszony terveit, pedig ő aztán igazán nem szokta meg, hogy valami másképpen történjen, mint ahogyan ő akarja. Ugyanis napok óta sűrű pelyhekben hull a hó, az utak járhatatlanok, és a rengeteg meghívott vendég közül egyetlenegy sem tudott a hótorlaszon keresztülvergődni. A felkutatásukra kiküldött hajdúk és kocsisok mégsem fáradoztak hiába, mert a meghívott vendégek helyett mindenféle elakadt, félig megfagyott utasokra találtak, őket kíséri most a vendégszerető házba: így mégis lesz, aki elfogyassza a kézfogóra készült rengeteg enni- meg innivalót. A hangulat azonban kissé borús. Főleg amikor a nemzetes úr kijelenti, hogy az ilyen vízkereszt tájt jött hófúvás legalább egy teljes hétig nem áll el, s addig még csak gondolni sem lehet továbbutazásra. Ebbe a nyomott hangulatba csöppen az ugyancsak idetévedt csurgói diák: Kálmán, aki vidám kedélyével szinte egycsapásra elűzi a bú komor fellegeit a gondterhelten összeráncolt homlokokról.(...)" (Till Géza)
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások