Ez az ordas sötétség (Questo buio feroce)

előadás, 70 perc, olasz, 2009.

Értékelés:

2 szavazatból
Szerinted?

A Compagnia Pippo Delbono Ez az ordas sötétség (Questo buio feroce) című produkcióját hozza el a Kortárs Drámafesztiválra. Az előadás játék az idővel: vele és ellene - a létezés kiragadott pillanatait mutatja fel: hogyan hordozza magában az esendőség a hatalmassá válás lehetőségeit?, kérdezi, s közben a haldoklás nyilvánosságának problémáit firtatja: vajon misztérium és misztikum, vagy közzétett és lemeztelenített intimitás? Az előadást Harold Brodkey-nak, a New Yorker publicistájának azonos című önéletrajzi könyve inspirálta, amellyel a rendező keleti útja során találkozott egy burmai falu üres könyvesboltjában, és amelynek odakallódott olasz kiadása éppen erre a titokzatos találkozásra várt. "Abban a könyvben, abban az utazásban felfedeztem a saját utazásomat, a saját történetemet. A halál gondolatát ekkorra már teljesen száműzték, különösen a nyugati országokból. A halál mindig a félelmet, veszteséget, a fájdalmat idézi fel, nagyritkán beszélünk róla úgy, mint tiszta és elmélyült tudásról, amelynek mégiscsak az élethez van köze" - írja Pippo Delbono a megrendítő találkozásról. E találkozás pedig saját, 1985-ben diagnosztizált AIDS-betegségének legyőzéséhez vezetett. És ez Delbono esetében nem puszta marketingfogás, s nem is valamilyen önszuggesztív vagy evangelizáló szólam. Hanem éppen színházának lényege: a létezés törvényeit éli át és újra a színpadon, s ugyanennek a lehetőségét kínálja fel nézőjének is. A Delbono által kialakított sajátos színházesztétika-munkamódszer kamatozik az Ez az ordas sötétség esetében is. Az előadás erős és intenzív képekkel operáló, magával ragadó performatív látványszínház, amely a szöveget csupán kiindulópontnak tekinti. Az előadás nem kérdez, nem állít semmit. Egész egyszerűen mesél. Dadogva, meg-megállva, szavakat, hangokat, képeket keresve, mégis szabatosan adja elő Delbono-Brodkey megrendítő vallomását. A halálba vezető mágikus utazás a közönségben generál kérdéseket; a nézőt különös, szokatlan lelkiállapotba ringatja. Így az Ez az ordas sötétség időtlen és mégis high-tech danse macabre, amely az utolsó pillanatok csodálatos (ön)teremtő erejét idézi meg, s egyúttal a hús-vér valóság földhözragadtságát is megsemmisíti. Mert nem a beteg ember szenvedését mutatja meg, hanem az élettől búcsúzó ember vágyakozását az élet iránt - olyan helyzetben, amikor ez már teljesen irreálisnak tetszik.

Pippo Delbono 1959-ben született az olaszországi Varezzában. Intézményes színházi tanulmányait megszakítva előbb a dán Farfa Társulathoz szegődött, majd Pina Bausch tanítványaként folytatta az útkeresést. A népszerű, ám korszerűtlen technikákat elvetve a rangtalan, mégis érvényes kifejezési eszközök után kutatott, s a Távol-Keleten talált rá önmagára - és arra a színházi formára, amelynek tartalma magától értetődő, amelyben az érzékiség még összhangban áll az érzékeléssel, amelynek nincs szüksége a szavak folytonos egymásutánjára. Amelyben az élet is, a halál is feloldódik egy sikolyban, egy mozdulatban, egy néma és suta grimaszban. Amelyben a színpadra instruált emberi test jelenléte egy, a rendezőénél is nagyobb teremtő erő jelenlétét feltételezi. A 2009. évi wrocławi fesztiválon az Új Színházi Realitások díjával tüntették ki.

A(z) Trafó előadása

Bemutató időpontja:

2009. november 25., Trafó

Stáblista

Hozzászólások