Bennünk él a múlt. Évezredek érzelmei sejtjeinkben kódolva várják, hogy életre keljenek, porrá égjenek és a hamuból gyémánttá kristályosodva beragyogják lényünket. S mikor a fénymámor kialszik, a lüktető sötétségben apró érzelemkristályok villanásainak fény-orgonajátéka tölti ki az időt, arra várva, hogy Főnixmadárként egy újabb tűzben égjen el.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások