Emberszag

előadás, magyar, 2015.

Értékelés:

4 szavazatból
Szerinted?

ERNŐ1: "Igen, ez a legnagyobb szenvedés, ez, amit az ember intelligen­ciájára mértek. Ezt a sűrű butaságot nyelni, ezt a mocsok ködöt színi levegő helyett, a hazugságot, a butítást, a butaságot. Tűrni tehetetlenül, hogy hogy züllesztik ennek a tehetséges országnak az elméit, hogy sorvasztják itt el az értelmet, a humort, a szellemet.

ERNŐ2: Mikor heverjük ki azt a kárt, amit ennek a nemzetnek a fejében és a lelkében tettek.

ERNŐ3: Magyarországot, kérlek, le lehetett egy mondatba írni. A pa­raszt szidja az urakat, az urak szidják a zsidókat, a zsidók szidják egymást.

a nézőkhöz

Szegénykéim, hogy untatlak már titeket..."
(részlet az előadásból)

"Szép Ernő Emberszag (1945.) című regénye 1944 októberében játszódik a vészkorszak kellős közepén. De az is lehet, hogy ma. Ki tudja, van-e igazából különbség?
Nehéz embernek lenni, minden korban nehéz, de embernek maradni, amikor minden arra ösztökél, hogy kivetközzünk önmagunkból, még nehezebb. Kérdés, nekik, akkor, sikerült-e?
És nekünk? Nekünk, ma sikerül?" /Szikszai Rémusz/

"Szép Ernő életében megjelent utolsó nagyobb szabású prózai munkája az Emberszag 1944 iszonyatának szinte naplószerű, szubjektív, de minden részletében pontos krónikája, s mint ilyen a magyar háborús irodalom jellegében is egyedülálló műve. Szép Ernő alig három hét eseményeit beszéli el, szól a csillagos házról, ahová költöznie kellett, majd arról, hogy szenvedő társaival együtt sáncot ásni hurcolják - hatvanéves ekkor -, éheztetik, kínozzák, megalázzák. Csupa szörnyűség, amit elmond, de mintha csak csevegne, mintha normális eseményekről beszélne." /Réz Pál/

A(z) Szkéné Színház előadása

Bemutató időpontja:

2015. december 18., Szkéné Színház

Stáblista

Alkotók

Hozzászólások

8/10
FElepHánt 2016 jan. 10. - 14:24:22 8/10
EMBERSZAG---Szikszai Rémusz---Vádli---Szkéné
Rettenetes olvasmány volt. Az elsõ kivégzés után majdnem letettük. Végigverekedtük magunkat a borzalmak idején, de nem nagyon mertük senkinek ajánlani. A Szkénében szürke parókás dizõz idézi a 40-es évek színházi emberének kávéházas, társalgós, budoáros életét.
Így máris könnyebb! Szép Ernõ-bõl három is van: az idõs, rezignált bölcs Fodor Tamás, a hevesebb vérmérsékletû ifjú, Kovács Krisztián és a huncut sármõr Tóth József.
A csillagos házban tucatnyi báb jelzi a társakat, összezsúfolódva is aránylag konszolidáltan sustorog a társasági élet. Eljátsszák az örök optimistát, a vészmadarat, Simkó Katalin egyszemélyben az anyukát két kislányával. Az utcára kimenni csak 3 és 5 között, sárga csillaggal lehet, akkortájt Székely Éva, a késõbbi olimpiai bajnok úszó a lépcsõházban fel-alá lihegve tartósította formáját. A tetõteraszon, sárga pokrócokkal takarva napoznak a báb-emberek, svéd, portugál és svájci menlevelek után kajtat a mindenki.
"Minden férfi az udvarra! Sorakozó!"- töri meg a fél-idillt egy vijjogó nyilas-hang, az urak engedelmesen vonulnak, Simkó Katalin puskatusos parancsolgatás után szemünk láttára vedlik vissza csábos dívává, elragadó sanzonjai ellenpontozzák az egyre vészesebb szituációkat.
Alibi-sáncásás valahol Gödöllõ környékén, - majd pont ez fogja a szovjet tankokat megállítani... Kása és üres leves, alvás a téglagyári padló vékony szalmáján, de pihenõben Rimbaud, Mallarmé, Arany sorait idézi az elvágyódó képzelet, vagy éppen hajdani dús lakomák pazar menüsorait.
Szikszai Rémusz dramatizálása lehetetlen föladatot old meg az epikus epizódok, belsõ monológok találékony összefûzésével, kicsit könnyedebb az eredetinél, de az atmoszféra irtózatából ennyi éppen elég. A fantasztikus triumvirátus ezer színnel, gazdag fantáziával, kérdõjelezhetetlen hitelességgel jeleníti meg a gyilkos abszurdum világát. Ahogy Fodor Tamás
mindenttudó mosollyal mesél, ahogy Kovács Krisztián szilaj szenvedéllyel protestál, ahogy Tóth Joczó pajkos mosolya bevillan: " nem fogunk bosszút állni, mert kell a kuncsaft..."!!!
- "Azért maga is fölözött!" - vágja oda élesen suhanc keretlegényként, mint táborparancsnok álszent módon mentegetõzik, másodpercek múlva frakkos eleganciában búgja a dalt: Simkó Katalin spektruma a kegyetlen harsányságtól a gunyoros nosztalgián át az elbûvölõ bájig terjed, pulzálva visszatérõ üstököse a sötét szcénának. Koporsós kisdedet szoptat/!/,
a zsidó-csillag hat ága között, mondókát dúdolva ugróiskolázik, démoni jelenés az orfeum flitteres színpadán. Felejthetetlen remeklés!!!
Az ordas árnyak ugrásra készen, a múlt aljas fényezése tombol, nemhogy feledni inkább elhazudni készül a nagy nemzeti öngyilkosságot! Ideje megidézni a szemtanukat, a túlélõket, Máraitól Szép Ernõig. Szikszai Rémusz-nak a Vádli Társulat-tal sikerül, azonnal elõvesszük
az Emberszag 1946-os kiadását.