A darab Lőrinczy Attila, Koltai M. Gábor és Zsigó Anna közös munkája.

Az 1720-as években – nem sokkal a török hódoltság és a levert Rákóczi-féle szabadságharc után ugyancsak nehéz idők jártak a Dél-Alföld lakóira. Szegedet és környéket egy megosztott és sanyargató közigazgatás mellett egyszerre sújtották a járványok, az aszály és az éhínség.

A sokféle nyomorúság következtében fellépő válsághelyzet és a bűnbakkereső szándék minden bizonnyal egyaránt közrejátszott abban, hogy 1728. július 23-án a nagy szegedi boszorkányperben tizenkét embert ítéltek máglyahalálra, akiket egyebek között azzal vádoltak, hogy az esőt és a föld zsírját eladták a törököknek.

Lőrinczy Attila darabja a korabeli periratokat is felhasználva nem korhű rekonstrukcióra törekszik, hanem a történelmi tények tiszteletbentartásával egy fiktív történetet mesél el, melyben azt igyekszik körüljárni, milyen életviszonyok, érdekek, szenvedélyek, babonás hitek és emberi gyarlóságok vezettek el a példátlanul kegyetlen ítélethez. És akármilyen drámai is a végkifejlet, a képtelen vádak nyomán lefolytatott (pre)koncepciós eljárásban óhatatlanul megjelenik az abszurd humor is....

A(z) Szegedi Nemzeti Színház előadása