Mi történik, ha a hatalom lecseréli egy fontos folyóirat főszerkesztőjét? 1983 szeptemberében leváltják a "szabadság kis köreiként" számon tartott orgánum, a Mozgó Világ főszerkesztőjét, amit a korszakban példátlan szolidaritási hullám követ: a teljes szerkesztőség lemond, a lapot számos szerző bojkottálja, akad, aki mind a mai napig. Mindeközben persze a bojkott részvevőinek fogalmuk sincs, meddig áll még fenn a rendszer. A Janus Egyetemi Színház (JESZ) színészei és a K2 Színház rendezői, Benkó Bence és Fábián Péter a nyolcvanas évek legendás irodalmi-politikai afférja alapján gondolják végig a szólásszabadság, a hatalommal szembeni konfliktus vállalásának lehetőségeit akkor és most.
ELSZAKADÓBAN---Benkó Bence-Fábián Péter---JESZ Janus Egyetemi Színház---Bálint Ház
A pillanatok alatt az élvonalba tört k2 színház alkotópárosa Pécs Janus Egyetemi Színházá-nak írt és rendezett darabot a Mozgó Világ 1980-83 közötti történetének dokumentumaiból kiindulva.
Lazán húzzák egymást, vitatkozva feleselnek, ám az elkoptatott állezser színházi sablont rögvest le is leplezik: "de hát most is leírt szöveget játszunk..." Az Internacionálé nemes dallamaival kezdik, a végére becsúszik egy parodizáló rock-os versszak.
A hajdani szerkesztõk visszaemlékezései szólnak a háttérbõl, milyen is volt a kádári akultúrpolitika "húzd meg-ereszd meg" taktikázása, a három T, a Támogatás-Tûrés-Tiltás ördögi libikókája. A mai ifjak összekapnak a múlt értékelésén, a jelenet végén egy pajkosan komoly lányka a Kis kece lányom dallamára akkor és manapság egyre aktuálisabb strófákat énekel.
Hónapról hónapra mohón vetettük rá magunkat a Berkovits György szociográfiai rovatának tilalmas csemegéire, Margócsy István szerkesztésében kaptak hangot a merészebb költõk.
A JESZ társulata elsöprõ aktivitással, hatalmas lendülettel játszik, mindenki megkapja emlékezetes mondatait, minden játszónak határozottan kirajzolódó egyéni karaktere van. A textus tematikailag gazdag, a képek tömören komponáltak, a történést taglaló ének-betétek is a helyükön vannak. Mûködik a diák-szleng, de egyáltalán nem kerül ellentmondásba a Vörösmarty-tól Márai Sándor-ig terjedõ idézetekkel, melyek kortalanul rímelnek a nyolcvanas évek és fájón napjaink valóságára.
Méltatlan lenne bárkiket is kiemelni a nagyszerû összekovácsolt együttesbõl, ám nem hagyhatjuk említés nélkül Haraszty István Édeske és a fafejû mûvészettörténész briliáns szópárbaját, a Benkó Bence-Fábián Péter szerzõpáros és a két elõadó fantasztikus remeklését.
A kalitkájában jól ellátott, "csak" a szabad repülésben tiltott madár mindannyiunk félelmetes szimbóluma volt, nem a sorok között, a rácsok mögött beszélt.
A Mozgó Világ egész stábja, a takarítónõt is beleértve/!!!/, '83-ban lemondott, tömegesen vonultunk lemondani az elõfizetést, a folytatás a megalkuvó behódolás példája lett. Kiestek az igaziak, ahogy itt most sorra hullnak el a színjátszók: az öncenzúra kóbor vírusa szedi áldozatait. Íme a korszerû színház: nem a szöveg, a gesztusok, a vizuális történés hordozza a mondanivalót, invenciózus kép!
Lassan elfogy a tüntetõk kara is, a kórus ujjait pattogtatva skandálja a tanulságot. Jól becsaptak minket, hát ki beszélt itt a Mozgó Világról, a tudósítás rólunk szólt, a máról, ahogy a Bálint Ház 20.Savuot Éjszakája is, "Szabadság" - és kérdõjel és felkiáltójel: Szabadság?!
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások