Álmod(oz)nak, mert mást nem tehetnek. Isznak hozzá, mert nem megy másként. Elképzelt szórakozóhelyen történeteket képzelnek el maguknak, és boldogok ezekben. Ketten férfiakkal táncolnak, szerelmes csókokat váltanak, a harmadik vécéket látogat sorra, mert abban leli föl a gyönyörét. A harmadik azonban belerondít a másik kettő álomvilágába, mintegy eldugítva ezzel a lefolyóikat. Az álmaitól megfosztott másik kettő a fejétől fosztja meg a harmadikat. Hidegvérrel, brutálisan, valahogy mégis természetesen - e négy fal között.
Nem döbbenünk meg, de elborzadunk. Ürességet érzünk, közönyt, süket csöndet. Félelmet magunktól mélyebben, bentebb - magunktól, akik vagyunk, vagy akik lehetnénk.
A(z) Békéscsabai Jókai Színház előadása
Hozzászólások