A MU egy 12,5 ezer évvel ezelőtt eltűnt kultúra, egy eltűnt civilizáció. Mítosz, legenda, történelem, valóság, koholmány: egyre megy. Egy emlék, ami arra tanít, hogy majd mi is eltűnünk és majd mi utánunk is születik még újabb kulturális generáció. A MU emléke a jelen "egyke" emberiség pszichés tragédiája. Ez az előadás nem csak arról szól, ami a könyvben van, hanem arról, hogy valamit kaptam, elvesztettem és megtaláltam. A rálátást azokra a különös és fontos kapcsolatokra, amik sosem fogalmazódnak meg. Az előadás Tibornak szól azon a hangon, azon a nyelven, amin ő és még sokan értenek. ARTUS
"Mindig komoly fejtörést okoz megfelelő műfaj-kategóriát találni az Artusban készült előadásokhoz, ami azt jelzi, hogy a társulat - és a köré szerveződött alkotócsapat - sosem megszokásból, rutinból, bevált szisztémákat szidolozva alkot, hanem bátran nekimegy az ismeretlennek..." (Králl Csaba) Annyit garantálhatunk, hogy most is így lesz.
Goda Gábor és az Artus társulat az előadás univerzumát a tér hangjaiból, a test tereiből, meghökkentő húrokból, az ellentétek fejre állításából teremti meg. A merev struktúrák megmozdulnak, az épület élni kezd, szellem és anyag átjár egymáson. Az "egy meg egy az egy" posztmodern alkimista műtét. Ajtók vándorolnak, emberek épülnek, izmok zenélnek, téglák szólnak, falak oldódnak ebben a magával ragadó, sűrű, meghökkentő képekből építkező vizuális színházi alkotásban. Az előadás tere, jelen esetben a Trafó épülete, mint eleven test, az alkotói folyamat szerves részét képezte. Az előadás Leszták Tibornak, a MU színház 2008-ban meghalt alapítójának szól arról, amit ő, és még sokan kerestünk, keresünk: egy meg egy az egy.
A(z) Artus előadása
Hozzászólások