Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Egy faun alkonya

táncelőadás, magyar, 2015.

+ 8 kép

+ 12 kép

Értékelés:

1 szavazatból

Szerinted?

2 hozzászólás

A zenekari költeményt Mallarmé verse ihlette, Grecsó Zoltán koreográfiáját pedig a zenekari költeményre készült balettelőadás mögött húzódó életrajzi és narratív párhuzam. A zenei narratíva szerint az ifjú Faun, amint felfedezi önmagát és szexualitását, a vágyak és a zsongító álom kábulatában a természet mindenségének birtokosaként éli meg önmagát. Nizsinszkijnek, a "táncosok királyának" személyiségére azonban kezdetektől rányomta a bélyegét, hogy sikereit kivételes tehetségén túl szeretője és egyben munkaadója, Szergej Gyagilev szerepének tulajdonította. A koreográfia a megbomló elme csapongásait, az identitásvesztés folyamatát a Faun-történetre rímelteti: összemosva a delíriumos álom és a szétfutó gondolatfolyam állapotát, s egyúttal az egyszerre isteni és emberi öndefiniálás élményét.

Bemutató időpontja: 2015. október 28., Szkéné Színház

A(z) Nemzeti Táncszínház előadása

Teljes leírás

Stáblista

Alkotók

Hozzászólások

Jó témát, jó lehetõséget, jó ötletet szalasztott el Grecsó Zoltán, amikor a múlt századelõ balett megasztárja, Václav Nyizsinszkij életének meghatározó epizódját, az õt világsztárrá avató Gyagilevvel való ismeretségét pontosabban viszonyát ilyetén módon állította színpadra. Nyizsinszkij pályafutásának egyik csúcspontja volt a Faun eltáncolása, Debussy népszerû mûve azonban mindössze bõ tíz percnyi zene. A kb. 45 perces Grecsó-opuszt Faun-részletek többszöri bejátszása, némi "szférák (kórus)zenéje" és a szép barbadosi balerina balettidegen kiabálása, domina attitûdje egyszerûen nem tölti ki. Utóbbinál fekete álarc, korbács, bilincs, csizma nem volt, pár egyéb kellék azonban igen. A finálé 56-ot megidézõ monológja pedig végképp kilóg a produkcióból. A köztes = zenétlen részek kínosan némák, feszélyezõen hosszúak, gyakran üresnek vagy éppenséggel nagyon is szájbarágósnak tûnnek. Amit látunk, az pedig fikció, valóságnak hamis, mûvészi értelmezésnek szimpla. Nem szégyen és semmi értelme takargatni: Nyizsinszkij Gyagilev szeretõje volt, Gyagilev nem fekete domina volt, hanem "fehér dominó" :-)
Nyizsinszkij tehát n e m egy hetero szado-mazo játék "mazo" áldozata (volt), hanem a koreográfus-balettigazgató (férfi) Szergej Gyagilev (férfi) szeretõje.

Az már valóban a történet -érdekes- utóélete h Nyizsinszkij hamarosan,a Cári Balett itteni (1912) vendégjátéka után feleségül vette Pulszky Romolát, a neves mûvészettörténész, Pulszky Károly és a még nevesebb színésznõ (az elsõ Madách/Éva), Márkus Emília lányát és az ezt követõ bõ három évtizedben, fokozatosan elboruló elmével, rendszeres pszichiátriai kezelés mellett élt Budapesten egészen a 2.vh. végéig.

Válasz

9/10

Az ellentétek vonzásában, élénk kontrasztokkal dolgozott Grecsó Zoltán. A faun megduplázódott, érzéki fekete nõ (Valencia James) mellett még érzékibb testtel mozgó férfit (Rusu Andor) láttunk „No problem with nudity” elven.
A fényes karriert ígérõ társ, ma nem férfi volt, hanem nõ. A kételyekkel küszködõ fiatal férfi táncost idomította a fekete domina, süketen, vakon majd némán is dolgoztatta, birtokolta és harcolt vele, küzdött a szeretetéért és imádattal igazgatta a sötétben tapogatózó mozgását.
Tudom, a faun zenéje talán csak 10-15 perc, érzékien tomboló, szép ívben nyíló dallamok. Ez is indokolja a néma köztes mozgásokat, az önkifejezés keresését és megtalálását. Az énünkben lévõ kettõsségek akár szélsõséges megjelenítését.
Jó a táncjátékoknál nem megszokott vagy csak ritkán elõforduló szöveg, jó kontraszt a nõ angolja és a fiú kevés magyar válasza.
Igaz októberi premier, mégis túlértelmezõnek, magyarázónak éreztem 48, (1848) és 56 párhuzamát, bár ez a nemzet tényleg megtanult már néhányszor némán sírni.
Gratulálok az alkotóknak és szereplõknek, mozgásuk, testük, játékuk, a fiú szemeiben a megbomló tekintet, igézõek voltak.

Válasz