Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Don Quijote

színmű, 90 perc, magyar, 2015.

+ 11 kép

+ 15 kép

Értékelés:

6 szavazatból

Szerinted?

4 hozzászólás

(DoN kiHÓtE) – színi darabok egy regényből Cervantes regényéből Benyhe János fordításának és Parti Nagy Lajos átiratának felhasználásával.

„Hidalgónk életkora közel járt az ötvenhez, testalkata izmos, termete szikár, arca csontos volt. Vannak, akik azt állítják, hogy vezetékneve Quijada vagy Quesada volt (mert némi véleménykülönbség van a szerzők közt, akik e tárgyról írtak), habár a legvalószínűbb, hogy Quijanónak hívták. Ez azonban éppen nem lényeges történetünkben. Hanem azt már fel kell említenünk, hogy a nemes lovag, valahányszor üres órái valának (s az egész esztendő legnagyobbrészt üres órákból állott), lovagregények olvasásával foglalkozott…” - részlet a regényből

A(z) Szkéné Színház előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2015. április 29., Szkéné Színház

Stáblista

Szereplők

Mucsi Zoltán

Scherer Péter

Parti Nóra

Katona László

Kovács Krisztián

Alkotók

író: Miguel de Cervantes Parti Nagy Lajos
fordító: Győry Vilmos Benyhe János
rendező: Rába Roland
díszlet: Cziegler Balázs
jelmez: Kiss Julcsi
zeneszerző: Monori András
dramaturg: Gyulay Eszter
asszisztens: Hodászi Ádám

Hozzászólások

Az az igazság, hogy bár értettem a koncepciót, a két fõszereplõ játéka is szórakoztató volt, ugyanakkor nagyon keveset ad vissza a regénybõl és annak tényleg térdcsapdosós humorából. Talán mert az idõtlenségben lebegõ diliházból a magát lovaggá álmodozó férfi és hû, jámbor fegyverhordozója sokkal többet bíznak a nézõ fantáziájára, mint amennyit adnak, míg egy szabadon mozgó elmeháborodott kalandozásaihoz nem kell még azt is látni a könyvlapokon, hogy õ valójában nem csak, hogy nem lovag, de még be is van zárva és szinte ágyhoz van kötve. Megmosolyogtatott, de meg nem nevettetett, ugyanakkor aranyos, gyermeteg elgondolás az, hogy mi minden játékot színre lehet vinni egy ágyról és annak segítségével.

Válasz

Nem tudom, hogy mi akar ez lenni...
Neha a "korites" szellemes, de ez nagyon keves...
Utoljara neznem meg a Szkeneben...

Válasz

7/10

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

DON KIHÓTE---Rába Roland---Nézõmûvészeti Kft---Szkéné

Cervantes-t, Parti Nagy-ot nem kell bemutatni, veretes textusuk éltetik a darabot, az epikai tempót azonban nyûgösre lassítja a rendezés. Minimál ágydíszlettel, csupasz tér, de néhány vörös bot és a gyorskezû színészek keze nyomán pillanatok alatt vendéglõvé, kopár hegyvidékké, avagy kórházi enteriõrré alakul. Parti Nóra érett aszú-hangján, szótagolva parodizálja a krónikus olvasatlanságot, annál szebben szárnyalnak a hõsi mondatok Mucsi Zoltán egyre nemesebbé mutáló orgánumán.
Rába Roland rendezése minden lehetõséget megad a kisebb karakterek megjelenítéséhez. Katona László palettája Fogadóstól Szerzetesig terjed, éneke, gitározása Monori András zenéjével értõn taglalja a cselekményt. Vámos Veronika flamenco-gesztusokon túl, koloratúrba hajló frázisokkal is kitûnik. Mostohán bánik a dramatizálás a derék Sancho Panzával, Scherer Péter egyénisége még így is jelentõssé teszi. A Pszyché és a Gyáva óta Kovács Krisztián-t illetõen már semmitõl sem tudunk meglepõdni,
most öt alakban triumfál. Flagelláns szerzetes, méla hajcsár, ütõs bravúrja a kínlódva óbégató üldözöttbõl álnok rablóvá váló veszett figura.
Lassan belelendül a produkció, Parti Nóra minden jelenése emlékezetes, ám az elõadás támadhatatlan indoka Mucsi Zoltán kóbor lovagja. Rendíthetetlenül naiv, a nevetségességig pozitív gondolkodású, fennkölt stílusban magyarázza kudarcait, így válik a szemünkben esetlen lúzer, szívünkben szeretett emberi hõssé. Mucsi-nál nem zavar a kimért lassúság, éppen ezt kéne mozgalmassággal ellenpontozni, az õ dikciója emelten árnyalt, mívesen poétikus, alakítása tovább gazdagítja a Tengeren óta gyarapodó, fajsúlyos munkáinak sorát. Pedig mostanság mindegyikhez majdhogynem saját erõbõl kell a lehetõségeket megteremteni: adekvát szerepe lenne Münchausen báró...

Válasz

9/10

Az álmait valóságnak megélõ búsképû kóbor lovag (Mucsi Zoltán) igazi lúzer, aki akkor is hõsi tettekrõl álmodozik, mikor épp õt páholják. Hûséges szolgája Sancho Panza (Scherer Péter) hiszi is, meg nem is a meséket, olykor felnéz urára, máskor meg kimondja, hogy bolond. A két fõszereplõt az isten is erre a szerepre teremtette, az elõadás leginkább az õ zseniális alakításuk miatt emlékezetes! Ahogy Mucsi a visszavart fülével a lovát jelképezõ matracon lovagol, vagy ahogy Scherer a jussául ígért sziget királyságáról elmélkedik, hát az feledhetetlen! De jók a többiek is, jól játszanak alá a fõszereplõknek. A rendezés pörgõs darabot csinál a semmi történésbõl, jó a szöveg, ügyes a díszlet - élvezetes és profi elõadás!

Válasz