A Hajdú Táncegyüttes és a Népi Együttes közös dramatizált műsora.

Az előadás a magyar Függetlenségi nyilatkozat 170 éves évfordulójának megünneplésére készült. A Habsburg-ház trónfosztását és Magyarország függetlenségét 1849. április 14-én mondták ki a debreceni országgyűlésen, majd április 19-én írásba foglalták és a széles nyilvánosság számára közzétették. A kormány 1849 januárjában költözött Debrecenbe: politikusok, írók, katonák és kíséretük a legkülönbözőbb utakon özönlöttek a cívisvárosba. Mindez döntő hatással volt a debreceni társadalomra: Kossuth felhívta a város vezetőségét, hogy méltányos bér ellenében gondoskodjon mind az országgyűlési tagok, mind a kormány számára megfelelő szállásokról, valamint az országgyűlési tanácskozások számára megfelelő helyiségekről.

A város és a debreceni nép, mely még nem látott otthonában kormányt és országgyűlést, lelkesedéssel várta a nemzet vezetőit. Várta Kossuthot, aki Debrecent választotta az ország székvárosául a nagy válság idején. Nemcsak ezt az odaadást, önként vállalt áldozatot jeleníti meg a Gemza Péter rendezte produkció, hanem annak az egyöntetű véleménynek is emléket állít, hogy a kormány a fenyegetett fővárosból a cívisvárosba tegye át a székhelyét.

A táncjáték, amelyben a Debreceni Hajdú Táncegyüttes és a Debreceni Népi Együttes felnőtt táncosai lépnek fel, a képi dramaturgiára épít. A produkció zenéjét (népdalok kortárs átiratát) Mezei Szilárd szerezte, a díszlet-és jelmeztervező Mészáros Zsófia.