Utazom hangokban és szavakban. Tájaim emlékezések. A menetrendet kötetekbe szedték, találomra felütöm, hogy ma éppen honnan hová. Ha akarom, leszállok és végigsétálok a szavak mentén. Ha akarjátok. Útitársam a vonatfütty. Csomagom nincs, amit nektek hoztam ajándékba, talán nem sok, talán minden. Dalok és számomra nagyon kedves szavak. Egy este, egy állomás. Utána tovább utazunk, hogy ki, merre, talán csak Isten tudhatja.
Játsszatok velem emberek, én elbújok. Ti megkerestek?
"Miközben estéről estére másokhoz igazodva a mások szerepében adhatja önmagát, néha a színésznek is szüksége van az őszinte vallomásra. Amikor kendőzetlenül beszélhet félelmeiről, kétségeiről, álmairól. Az útról is, amelyet országok, városok között tesz meg, ahonnan folyton hazavágyik. És arról a másik útról, amely a színészből indul a közönség felé. Szavakkal és dallamokkal különleges tájakon, ismerős és ismeretlen vidékeken, ahol emlékezni, nosztalgiázni lehet. S közben kinő a fészek a házból, a ház az utcából, s az út a térből és az időből is. Éder Enikő temesvári színművésszel a képzelet végtelen tartományában járunk..." (Bodolai Gyöngyi, e-nepujsag.ro)
A(z) Aradi Kamaraszínház előadása
Hozzászólások