Nos, előadásunknak ezek, az életünk részét jelentő tárgyak a fősze-replői. Tekintettel arra, hogy a "főszereplők" nem személyek, ezért nem is beszélnek - csupán hangot adnak. Hangot adnak, ha egymáshoz ütődnek - konfrontálódnak vagy találkoznak - ha leesnek vagy nyitódnak-csukódnak. A tárgyak egymás utáni zajából kialakulhat egy ritmus.
Ha akarjuk, akkor ezek akár szándékokat kifejező, beszédes ritmusok lehetnek. A tárgyak minőségétől és nagyságától függ, hogy milyen han-got adnak. A különböző eszközök egymáshoz ütődve elvesztik saját hangjukat és egy új hangzás jön létre. Ha a különböző tárgyak más és más ritmusban "szólalnak" meg, akkor természetesen párbeszéd is kialakulhat köztük.
Előadásunkban kizárólag a tárgyak által keltett hangokból alakul ki a történet, a szituációkat, a kapcsolatokat és a cselekményt kizárólag ez a ritmikus zörej-játék, ez a csörömpölés, meséli el.
Játékunkban a tárgyak, a zörejek, zajok, neszek, ritmusok nyelvén elmondanak egy történetet egymáshoz való kapcsolatukról. És természetesen a tárgyak megjelenítik és megszólaltatják a tulajdonoshoz, az emberhez való viszonyukat is.
A(z) Harlekin Bábszínház előadása
Hozzászólások