Spiró Györgyöt mint a közérzetek és közállapotok krónikását, a tönkrement és tönkrevert
társadalom, a morális válság, a brutalizált kultúra, a romlási folyamat rögzítőjét emlegetik
gyakorta. A Kossuth-díjas író és színházunk kapcsolata 1988-as Csirkefej-bemutatónkkal
kezdődött, s az elmúlt évtizedekben az egyik legfontosabb szakmai kötelékünkké vált. Két
drámáját ősbemutatóként tűztük műsorunkra Vincze János rendezésében: a Kvartettet 1997-
ben, a Szappanoperát 1999-ben. Előbbivel elnyertük az 1997. évi Stúdió- és Alternatív
Színházi Fesztivál Fődíját és az 1998-as Országos Színházi Találkozó Legjobb előadás díját.
Produkciónk 234 előadást ért meg. Magyarország képviseletében részt vettünk vele a Kortárs
Magyar Drámák Bemutatósorozatán Helsinkiben és Lahtiban, továbbá vendégjáték-sorozaton
Erdélyben, az Egyesült Államokban és Kanadában. A Szappanopera meghívást kapott 2000-
ben az Országos Színházi Találkozó versenyprogramjába, 2001-ben pedig Bukarestben a
Magyar Színházi Napokon játszottuk. Spiró György Prah című drámáját 2007-ben, a Príma
környéket 2013-ban mutattuk be.Teátrumunk bő három évtizeddel ezelőtt, a Vincze János által rendezett Csirkefej revelatív
erejű színrevitelével alapozta meg igazán máig ható országos hírnevét és elismertségét; ettől
számítjuk a Pécsi Harmadik Színház megszületését. 1988-as előadásunkról – a Katona József
Színház ősbemutatójával összevetve – Koltai Tamás kritikus azt írta: ,,a pesti produkció egy
különös, kuriózumszámba menő világról szólt, másokról, arról, hogy szörnyű, ha a ,mélyben’
ilyen a világ; Pécs peremén – nem a helyszín, hanem a rendezés következtében – mi vagyunk
a mélyben, s a mi világunk szörnyűségeire ismerhetünk.” Spiró drámája megdöbbentő erővel
mutatja föl azt, ami társadalmunkban az eldurvult érintkezési viszonyok mögött van: a
lélektelenséget, a magányt, az öntudathiányt, a szeretetéhséget; az emberi lét
hiánybetegségeit. Ezért tűzzük műsorunkra 34 év elteltével ismét.
A Csirkefejet Fodor Géza, a mű ősbemutatójának dramaturgja az indulatok drámájának
nevezte; P. Müller Péter irodalom- és színháztörténész, kritikus mély és sötét iróniával
átitatott tragédiaként elemezte; Radnóti Zsuzsa Kossuth-díjas dramaturg, a kortárs magyar
drámaírók elkötelezett mentora a vegetáció drámájaként vizsgálta. Maga az író ekként
fogalmaz: „én filozofikus művet írtam, és nem az úgynevezett valóságot tettem színpadra. Ma
is úgy gondolom, hogy ez a darab közelebb áll a görög tragédiákhoz, mint egy konkrét
korszak megjelenítéséhez.” Azóta eltelt három évtized, és bebizonyosodott: a Csirkefej a
magyar drámairodalom egyik kiemelkedő műve. Elsősorban filozofikussága és antik
végzetdráma jellege (a macskagyilkosságtól az emberölésig) hordozza azokat a tartalmakat,
amelyek a ma nézőjét mélyen és katartikusan megérinthetik, és amiért Spiró György
elementáris erejű alkotását érdemes újra felfedezni és bemutatni.

Technikai munkatársak: Herda János, Kolonics Gábor, Szabó Lívia, Wágner Koppány.

A rendező munkatársai: Bódiné Kövecses Anna, Sándor Bea, Tatai Gergő

A(z) Pécsi Harmadik Színház előadása