Földes László Hobo vándormesét sző. Fellépései száma meghaladja a négyezer-ötszázat: az USA-tól Bulgáriáig, Párizstól Moszkváig, körbekoncertezte a világot. A több százezer kilométert az autója kerekeiben tudó művész most megáll Debrecenben egy szusszanásra - vissza-előre, és fölfelé tekint.
Utakról esik szó a Csavargók tízparancsolatában. A vándorlásról, amely látszatra fizikai cselekedetek sorozata, valójában azonban jelképekkel, titkokkal teljes szellemi barangolás. Örökös útonlét: a zaklatottság monotóniája, az életvitelszerű nyughatatlanság. Minden útra kelés az otthonra találás reményében történik, minden megérkezésben benne van a megállapodás reménye, minden kicsomagolásban ott a sejtelem, hogy innen is tovább kell állni előbb-utóbb.
Az est gerincét a Csavargók tízparancsolata c. kötet versei adják. Úgy épül fel a műsor, hogy kirajzolódjék belőle a zenész világérzékelésének, gondolkodásának fejlődéstörténete. Elindulunk a kezdetbeli Doors-slágerektől, "Amikor elérkezett hozzánk is a Zene / És kibontotta hajunk zászlaját", s a lázadástörténet elejétől - végig a blues fejezetein át - eljutunk a máig. Fotók, képek jelennek meg a háttérben, és felhangzanak az egyes korszakokat legerőteljesebben kifejező dalok. Az útélmények zenei sűrítményei.
Slágertől slágerig haladunk, ám nem céltalanul. Egy letisztulási folyamat részesévé tesznek bennünket az alkotók. Elvezetnek a szimbolikus hármas útelágazásig, majd a tengerhez, aminek a hiányát sokáig szenvedte a zenész. A tenger. Ahonnan át lehet szólni a túlsó partra... a tenger, ahonnan fel lehet kiáltani a csillagokig. A vándorút szembesülés a saját múltjával, a saját életével. Az istenkeresés nagy aktusa.
Nem komor Istenre vágyik Hobo. A játszóembert, megbecsülő Istent keresi, a csavargókat csavargóságukban megtartva védelmező Istent szólítja. "Legnagyobb dolog játszani - vallja. "Mindig magam választottam a sorsomat." "Se jobbra, se balra nem tartozom." "Halj meg, és nagy leszel! Posztumusz lesz kifizetődő." "Nem vagyok egyedül, és boldog vagyok. Gyönyörű családom van. A csavargónak van hova hazamenni."
"Az apám cukrász volt / igenis ő mondta / az élet szép lesz / a világ egy torta."
A(z) Csokonai Színház előadása
Hozzászólások