Mit tehet egy, a principátus első századában élő római, ha atyjától csak annyit tanul, hogy a legfőbb erény a talpnyalás? Szinte természetes, hogy életének vezérelvévé a hajbókolást teszi, melynek köszönhetően élvezheti a hatalom kényeztetését. Baj csak akkor van, ha a princepsek és feleségeik követhetetlenül gyorsan adják át egymásnak a stafétabotot, s ugyanilyen őrült sebességgel változnak szeszélyeik is. Ilyen időkben hasznosabb lehet távolságot tartani Rómától, átgázolni mindenkin, majd visszatérni akkor, amikor már új caesart követelnek. Így tett Vitellius is, s ettől kezdve a talpnyalók lelkes hada őt dicsőítette mindaddig, amíg fel nem bukkantak környezetében Vespasianus katonái.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások