A csapodár madárka című pajzán komédiája is játékos kedvű, a mesterség ősi fortélyaival felvértezett színészeket és hasonlóképp játékos kedvű és nyitott szívű nézőket kíván. A komédiában a színészek valóban komédiázhatnak, jókedvvel és önfeledten. A darab lendülete magával ragadja, szárnyára veszi a nyár esti órákban színházra vetemedett polgárt. Szárnyára veszi, s elröpíti abba a mediterrán városkába, ahol a forróvérű leányzó (Betia) és a kellőképp forróvérű legények (Menato, Tonin) gondoskodnak a hangulatról. A zene megteremti azt az atmoszférát, amitől úgy érezhetjük, valóban másik világba cseppentünk. S erről a kiindulópontról rugaszkodhat el bátran a talán kissé szokatlanul eleven, vérbő játék. A történet olyan egyszerű, hogy az ember szinte ódzkodik mondatokba önteni. De ami leírva silánynak, érdektelennek tűnik, az eljátszva lehet érdekes, élvezetes is. A csapodár madárkában a színészek valóban játszhatnak, komédiázhatnak, szinte lubickolhatnak a szerepek kínálta lehetőségekben.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások