A kifizetetlen számláknak van egy közös tulajdonságuk, tudniillik nem tűnnek el maguktól, nyomtalanul. Az pedig egyértelmű és vitathatatlan, hogy a család feje, a férj, öt gyermek boldog édesapja fogja kifizetni őket. Igen ám, de már nincs miből. Solmay csendesen szemléli felesége, Szidónia féktelen költekezését, aki természetesen mindent a gyermekei boldogságáért tesz. A lányokat férjhez kell adni, mert ez biztosíthatja a család jövőbeni jólétét. Közben persze kell tartani egy estélyt, és fel kell dúlni egy házasságot: a legidősebb lány, Szerafin már megtalálta a megfelelő férfit, férjjé tette, és - anyjához hasonlóan - költekezésével igyekszik romlásba is taszítani. Bizony, a buborékok szétpukkannak, a csillogó hazugságok lelepleződnek, és a családi panoptikum szétesni látszik. Persze azért ne aggódjunk túlságosan! A passzívnak tűnő családfő kézbe veszi az ügyet, és rendet teremt; mert a családot meg kell menteni, a szerelmeseket össze kell hozni, és egyáltalán: a Buborékok vérbeli vígjáték, ennek megfelelően a gordiuszi csomókat el kell vágni. A színdarab megszületésekor, 1884-ben Csiky Gergely már lassan tíz éve maga mögött hagyta a papi hivatást, hogy íróvá váljon. Saját korának ismerőjeként remek karakterekkel, finom humorú darabokkal ajándékozta meg a magyar irodalmat. Drámái azonban legkevésbé sem elavultak - Mohácsi János, országunk egyik legkeresettebb rendezője pedig testvérével, Mohácsi István dramaturggal ezt be is bizonyítják nekünk. Az élmény tökéletessé tételéről pedig a remek szereplőgárda gondoskodik: a főbb szerepekben Márton András, Sára Bernadette, Sirkó László, Csémy Balázs, Téby Zita és Hegedűs Zoltán.
BUBORÉKOK Mohácsi János Kecskeméti Katona József Színház
Miniatûr Fellner-Helmer, aranycirádák, bársonyok, a páholysor ölelõ karéja, jegyszedõ nénik, puha zsongás. Igazi színház a békeidõkbõl, igazi színház a jelenben. Kevesebb a szócsavar, az "igen-nem...nemigen-de!"-játék, ám Csiky Gergely komédiája jól át van azért gyúrva, bár bizonyos korrupciós cselszövények igencsak ismerõsnek tûnnek az eredetiben is.
Fodor Viola díszlete egyszerû , mégis kifejezõ, feltûnõen izgalmasak a ruhák. A lányokon szürke-fehér-fekete koloritú, absztrakt geometriák, a szmokingok, öltönyök, eredeti vonalvezetésûek, merész mellénykombinációkkal. Rafináltan elhelyezett vérvörös csíkok, késõbb türkiz reflexek villognak, Tihanyi Ildi alkotó fantáziáját dicsérve.
A törzsgárda végzõs kaposvári erõkkel van frissítve, a generációs különbségeket az erõteljes színészvezetés ütõképes egységbe kovácsolja, pezseg a tempó, pattognak a dialógusok, az eleven lendület sodrásában nagyszerû alakítások születnek. Sirkó László maga a joviális talajgyökér, Chupor szerepében Aradi Imre természetes elánnal okoz váratlan meglepetést. Téby Zita, eredendõ finomságát meghazudtolva, szélsõséges dinamikával zúzza szét figuráját, a könnyed eleganciájú, ifjonti bájú Csémy Balázs egy kitörésben drámai erejét is megmutatja. Kiss Jenõ a színpadi létezés karizmatikus erejével, oratórikus deklamációval jeleníti meg az örök komornyik emblematikus alakját. Orth Péter angyali gráciával rajzolja meg a naiv esetlenség füstölt sonkákkal súlyosbított karikatúráját.
A színészek nem századfordulós karaktereket játszanak, hanem úgy mozognak, mint a szalonok gráciõz hõsei és mindent beleng Kovács Márton zenéjének sejtelmes költõisége. Egy szál hegedû, harmonikával, de benne van az egész század Rózsavölgyitõl Lehárig.
Soha olyan kedves részegeket nem látunk, mint a két Solmay-fiú, az élesszavú Kersztény Tamás és az illumináltan is arisztokratikus kellemû Porogi Ádám elbûvölõ mértéktartással vezeti elõ a komikus párost. Utóbbi órákig téblábol egy kastélyhomlokzatról elcsent oroszlánfejjel, olyan sármmal fogja a hóna alá a vicsorgó kapubálványt, mintha délceg huszárszárcsákó lenne.
A hölgykoszorú dísze Krajcsi Nikolett, lézerpontos, fürgén cikázó nimfa, Decsi Edit-tel kettesben vijjogó "Júúúj"-okkal analizálják a pantallók alatt ingerlõen ágaskodó férfiasságokat. Hajdú Melinda simogató orgánuma beragyogja a színpadot, kár, hogy nem a szobalány szerepe jutott neki, akkor, az így teljesen észrevétlen figura a megalázottság drámai mélységeit hordozta volna.
Mohácsi János, a magyar színház égi vándora, most sem marad adós ötlettel, szellemmel, teátrális mulatsággal, másodpercek alatt képes, észrevétlen váltással hangulatot fordítani. A kiebrudalt szülõk, Sára Bernadett és a taktikus játékmester, Márton András rezignált csöndben állnak volt szalonjukban, a megállított pillanatban az "Isten veled Budapest, Te édes" atmoszférája sejlik fel az Egy szerelem három éjszakájá-ból.
Buborékokat Budapestre! De addig is egyre szélesebb jókedvvel ruccanunk le a robbanékonyan izmosodó Kecskeméti Katonába...
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások