Az ifjú kálváriánus az 1960-as évek elején tele ambícióval, energiával és életkedvvel szerződik egyik patinás városunk jónevű színházához. Sorra főszerepekhez jut, és rövid időn belül hatalmas karriert fut be. Az előadások végén több százan tolonganak a művészbejáró előtt, hogy autogramot kérjenek és csak egy pillanatra is, élőben is láthatják a szerényen viselkedő művészt. Azután espresszóban, orvosi rendelőben is megrohanják és sokaknak még a fájdalmas betegsége is enyhül, ha kezet foghatnak vagy puszit cuppanthatnak az arcára. Aztán egy szép napon a művészek megrohanják az igazgatót, állítsa már meg a kálváriánus karrierjét. Behódol nekik. Az új programban egy kis szerepben jelenik csak meg. De a publikum ettől is tombol érte. A művészek sorra ájulnak el az előadás végén a függöny mögött. Aztán egy szép napon a városi kapitány mint a város legnépszerűbb emberét "megkéri", adjon jelentéseket a színház művészeiről és dolgozóiról. A művész elhagyja a szobát, felül a legelső Budapest felé induló vonatra és soha többé nem tér vissza a városba. Visszatér szeretett Édesanyjához. Aztán pedig...
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások