A Boldogtalan hold Eugene O'Neill önéletrajzi ihletésű drámái közül való, amelyekből egy nehéz személyiség rajzolódik ki. Darabjainak egy része naturalista-realista stílusban íródott: ezekben főleg a szereplők sorsa és lelkiállapota foglalkoztatja. Szenvedélyesen kutatja az ember természetét, a lélekben végbemenő folyamatokat. Közelebbről foglalkoztatja az egyes ember élete, egy adott személy bonyolult jelleme, magatartása. Alteregóinak eszköztárában megtalálható a jellemgyengeséget álcázó lelki terror, könnyed felelőtlenségbe oltott érzelmi fogyatékosság, alkoholizmus. Rapszodikus önmarcangoló-rohamok csapnak át rendre a másik marcangolásába. O'Neillről a modern dráma első nagy amerikai képviselőjéről Örkény István így ír: "O'Neill nem tűr meg semmit. Ami megszépíthetné a bűnt, s a bűnhődésben nem ismer enyhítő körülményeket. Hőseit nem a társadalommal, hanem csak egymással szembesíti. Velük született szenvedélyek és ösztönök uralkodnak rajtuk, a szerelmet és a gyűlöletet a vérükben hordják, ez az egyetlen törvény, amelyet ismernek, ennek jegyében ítélkeznek egymás felett..." Valóban, e nagyszerű életmű felteszi a gyötrő kérdést, mely az író személyes életérzéséből fakad: miért boldogtalan az ember, az emberiség?
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások