A darab zseniálisan egyszerű alapötlete: a világos - sötét és a sötét - világos. Közelebbről ez így fest: az előadás kezdetekor tökéletes sötétség van a színpadon, a színészek játékát hangjátékszerűen halljuk. Egy pillanatban kigyullad a fény és attól kezdve világosban megy tovább a játék, de a szereplők mozgása bizonytalanná válik, olykor összeütköznek, mindenbe belegabalyodnak és egyszercsak kiderül, hogy itt minden fordítva működik. A sötétség jelentette a fényt, majd a hirtelen támadt rövidzárlat okozta "világosban" azt játsszák, hogy sötétség van. Hálás szerep színésznek és rendezőnek. A jótékony "sötétség" jól leplezi és egyben leleplezi a fiatal szobrász műtermében zajló felelőtlen játékokat, az önzést, a sznobságot, a hazugságokat, a csalásokat, a kisszerűséget. Mindez persze a burleszk helyzetek sokaságát teremti, amelyek falrengető humorukkal elkápráztatják a nézőket.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások