BÍÍT

előadás, magyar, 2010.

Értékelés:

10 szavazatból
Szerinted?

Beatles és Rimbaud. Tegnap és tegnapelőtt. Holnap és holnapután. Sikíts, hogy újra élj!

A III. éves zenés színész osztály bemutatkozó előadásukkal igazi zenés színházat teremtenek. Képzeletükkel és tehetségükkel újraélik és -értelmezik a '60-as évek legnagyobb BÍÍT-dalait és az első BÍÍT-költő verseit.

John Lennon Rimbaud-t olvas.
Arthur Rimbaud Beatlest hallgat.

A(z) Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista

Hozzászólások

user11 2012 aug. 04. - 15:09:00
Remélem, még mûsoron marad, és ötödévesként is elõadják.Aki teheti, nézze meg, 8-tól 100 éves korig mûködik, de bezabálni a fiatalok fogják. Nem kell Beatles-rajongónak lenned, hogy tetszen.
10/10
FElepHánt 2011 jan. 02. - 16:08:38 10/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál------ www.toptipp.hu----------------- BÍÍT-------------- Novák Eszter---------- III.-os zenés osztály ---------- Ódry ---- Nem dal-koncert, nem nosztalgia-show, nagyrészt a kevésbé elslágeresedett opuszok dominálnak és minden egyes szám tömény színházi jelenetté gazdagodik. Selmeczí György zenei koncepciója a szólisták mellé vokálokat épít, van, amikor többen, váltakozva éneklik a refrént, a zongora-dob kísérethez szervesen társul a szereplõk hangszeres játéka. Elõfordul, hogy a teljes osztály ül ki a rivaldára és mindenkinek a kezében szól a hangszer, fuvola, gitár, szájmuzsika, de minimum valamely dob-féleség. A térbeli mozgatásokon, szellemes gesztusokon kívül, Novák Eszter elképesztõ fantáziával varázsol szürreális képeket is. A Fool On The Hill-ben sárgán pörgõ esernyõ-Nap vonul a párnafelhõs égen, a Bolond bábúként trónol fura hangokat hallatva, bajszosan Playboy- Nyuszi bólogat, míg háttal összenõtt sziámi ikrek trillázva fuvoláznak. alulról világított eizensteini arcok kísértenek a homályos éjszakában, John Lennon abszurdjai adekvát képi megjelenítést nyernek a kifogyhatatlan rendezõi ötlet-parádéban. Lehull az álca: a vízszintesen belógó alakok trükkje, a paraván elhúzásával leplezõdik le. csak egy létra, avagy egy izmos untermann kell hozzá... A legapróbb mozzanat is gondos kidolgozást nyer, a pedagógusi munka osztály-, sõt, társulat-építõi szintre emelkedik, az együttes tehetsége és tudása a legmerészebb elképzeléseket is könnyedén valósítja meg. A sokoldalú lányok, Hekkler Melinda, Szabó Irén és Szilágyi Csenge attraktív dominákként uralják a színpadot, házimunkára kényszerítve a pöttyös kötényes urakat, akiket /szó szerint/, csaholó kutyafalkaként tartanak pórázon. Csak Nagyhegyesi Zoltán briliáns rock-sztárjáért epednek, akit bizonyára széjjel is tépnének, ha a buzgó testõrök nem tartanák vissza õket ököl-és gitárnyak-csapásokkal, végsõ esetben pisztolygolyóval. A lenyûgözõ történést Nagy Dániel Viktor szubmuzikális száj-tuci effektjei festik alá, de késõbb Õ az, aki feketebársony orgánumán fenyegeti hûtlen babáját, melynek bábú-alteregóját szenvedélyes karate-ütéssel vágja földhöz. Törõcsik Franciska szuggesztív bájjal, Kulcsár Viktória ívelt dalamossággal tûnik ki, Dénes Viktor érces hangját nehéz hatvannégy évesen elképzelni, a Let It Be-t, marceaui cizelláltságú pantomimjéhez hasonló, érzékletes finomsággal adja elõ Mikola Gergõ. A fiúcsapat erõsségére jellemzõ, hogy amikor egymás nyakába ülnek, a szóló és a tutti teljesen egyenrangú, - Marofka Mátyás, Ágoston Péter táncban, énekben, fuvolán, akrobatikában, vagy akár szárazföldi síelésben egyaránt helytáll. Kosik Anita gyengéd eleganciával gitározik, karizmatikus színészi lényét a falra festett ábrándok songjában villanta fel. A homlokára bûvölt kanalak sem kapnak gellert, miközben pregnáns egyenességgel képzett, áradó tenorhang bûvöli a nézõt: Ódor Kristóf gyémántcsillogású éneklése röpít a mennybe. Beton basszus-alap, csellón, gitáron játszik, énekben sem adja alább: Wunderlich József végig a produkció fókuszpontjában áll, - és hányszor öltözik át?!? Ahogy a többek is három percenként vedlenek át Zeke Edit káprázatos jelmezeibe, melyek egy monstre varieté-mûsor arzenálját is képezhetnék. Rakétaként robban a színre a szikrázó temperamentumú Sándor Péter, a letaglózó dinamikájú Roll Over Beethoven rock 'n rolljával korbácsolja fel vérnyomásunkat. Nála az egyébként kommersz-manír vibrátó a mesteri fokozás eszközévé nemesedik, egy lézerpontossággal intonált magas hanggal még a csúcspontot is képes felülírni. Gumicsont mozgás, eszelõs mimika, kiforrott arányosság. A Hey Jude-ban szárnyaló legátók, poétikus sejtelmesség bizonyítja a kifejezõ eszközök teljes spektrumát birtokló tehetséget, aki még a rimbaud-i cipõzsinórt is ádázul pengeti. Jöhetnek az aggok ífjúkori emlékeikkel, az örökzöldeken ámuló felnõttek, a rácsodálkozó ifjak és gyermekek, de tudjanak arról, hogy mindezek mellett és fölött!, egy zseniális színpadi látomást élhetnek át...