Mostani utam során a hihetetlen emberi és környezeti élmények mellett folyamatosan jelen volt a földrengés tragédiája. Láttam kiállításokon, építészek modern munkáiban, fejjel lefelé átfordított házakban. A földrengést túlélő sérült szerepét kaptam a Tokiói Színházi Fesztivál előadásában, és ezzel foglalkoztunk a Kazuo Ohno butoh stúdióban.
Amikor a hazámról és annak jelenlegi társadalmi viszonyairól beszélgettem egyik japán festő és zenész barátommal, azt mondta:
- Nálatok a fejekben van a földrengés. Erről szól a te szólótáncod is. Jól látom?
- Persze - mondtam én.
- Jó, akkor zenélek benne.
Így lett.
Budapesti előadásomon Nemes Janó zenél. Egy effekt-pedál segítségével több szólamban, több hangszeren egyszerre szólal meg, idézi fel a város, a természet, a test hangjait.
Watanabe Tomoki, japán történész pedig a japán tragédia néhány valós élményét tárja elénk az előadás szereplőjeként.
A(z) Bethlen Téri Színház előadása
Hozzászólások