Fönt a fényben,
Négy nap mélyrepülés
Lent a sötétben.
Négy nap pokoljárás,
A cél a Golgota,
Hol minden elsötétül,
S a szívnek ketté kell szakadnia"
"Bár emlékezete maradjon meg..."
EGY LEGÉNY EST...
Az előadóművészet, mint önkifejezési forma, közhelyes próbatétel. Drámaian érvényes ez a táncos karrierre, az aktív évek rövidsége, a fizikai korlátok okán. Áldás, mikor intenzitásban, élményekben gazdag, és átok, mikor már csak emléke marad a test és lélek harmóniájának.
A néptánc jellemzően közösségi műfaj. Egy hivatásos társulat, alkotói gárda tagjai egyedülálló kohézióban élnek együtt, és egymással! A próbák, fellépések, turnék okozta terhelést e közösség megtartó ereje kompenzálja, nem egyszer ellentmondásban a konvencionális életvitellel. Más tér és más idő; egy más élet illúziója, szemben a hétköznapokkal.
Ez az illúzió, ideig-óráig, képes feledtetni az egzisztenciális anomáliákat, hogy aztán a pályafutás előrehaladtával kopromisszumok sokaságára, végül pályamodosításra kényszerítse az előadót. Jó esetben. Nem egy tragikus sors példázza, hogy szívünk mélyén lehetetlen hátatfordítanunk a kívételes pillanatoknak.
Idézetek hangzanak el:
Nagy László: Táncbéli táncszók
Balaton zenekar
Bágya András - László Endre: megáll az idő
A(z) Fonó Budai Zeneház előadása
Hozzászólások