48-as katonanóták, I. és II. világháborús katonadalok és háború utáni katonanóták. Szlovákiai magyar színészek és zenészek és a zsámbéki asszonykórus. Történetek a háborúkról. Férfiak történetei, ahogy egy kocsmaasztalnál adomáznak. Ezek mintha szép, vidám dolgokról szólnának. Asszonyok énekelnek. A dalok siratják az elveszett apákat és fiúkat. Férfiak csak maguk elé meredve maguknak mondják azokat az emlékeket, amikre legszívesebben nem is emlékeznének. Magyar népzenei alapokról válik egyre fájdalmasabb "világzenévé" a Rév Zenekar hangszerein mindaz, amit pedig senki nem tud elmondani arról, mi az, amiért az ember fegyvert vesz a kezébe és a másik ember ellen gyilkos harcba indul. A dunaszerdahelyi műhely a két hivatásos szlovákiai magyar színház mellett találkozóhelye lett a legkiválóbb szlovákiai magyar színészeknek és más színházi alkotóknak. Otthonra találnak benne a magyarországi és szlovákiai színházakban elismert és sokat foglalkoztatott fiatalok. Nem azért, mert nem lenne hol játszaniuk, hanem mert ebben a "nem hivatalos" együttlétben keresik a színház új útjait. Ez a darab az egymás ellen törőkről szól. A dunaszerdahelyi alternatív műhely egyre ismertebb és elismertebb a szlovákiai színházi világban. Éppen most alakítják közösen több szlovák alternatív színházzal a Szlovákiai Alternatív Színházak Szövetségét. Vagyis értik egymást, hiába próbálkozik a politika "nyelvtörvényekkel". Szlovák és magyar alkotók együtt keresik a színház új útjait. Zsámbékon pedig az Alföldről idetelepített asszonyok kórusa, mely több alkalommal részt vett már fiatal alkotókkal a színházi munkában, ebben a darabban is szót ért majd a több korosztállyal fiatalabb nemzedékkel.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások