A Színház- és Filmművészeti Egyetem ötödéves prózai színművész osztályának előadása.

„Óh, Nóra, te nem ismered, egy valódi férfi természetét. A férfire nézve valami leírhatatlanul édes és megnyugtató rejlik annak az érzetében, hogy nejének megbocsátott. Hiszen ez által mintegy kettős értelemben vált tulajdonává; férje által mintegy újra született; bizonyos tekintetben nejévé és gyermekévé lett egyszerre. S mától fogva igazán az légy nekem, te kis gyámoltalan teremtés. Ne aggasszon semmi Nóra; csak légy irányomban nyíltszívű s akkor én akaratod és lelkiismereted leszek egyben.”
(Helmer Róbert)

Ibsen Nórája csak kiindulási pont, apropó, hogy megtaláljuk, felépítsük, majd porig zúzzuk a saját babaházunkat. Mit jelent ma szabadnak lenni? A pokol tényleg a másik ember? Van saját hangom? Úgy érzem, hogy nem tudom, valójában ki vagyok. Egyáltalán nem tudom. Érted?

A(z) Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) előadása