"Ez nagyon jó!"
"Jajj, ez óriási sztori volt!"
"Ó, hát ez nagyon vicces..."
Ilyen és ehhez hasonló lelkes mondatokat gyakran hallani a Dumaszínházban, aki gyakran jár fellépésekre már megszokta, nem lepődik meg rajta. A túláradó lelkesedés, mondhatni, természetes velejárója a szoros közönségkapcsolatot igénylő stand-up comedy műfajának. No, de hogy ezek a mondatok az előadótól hangozzanak el, előadás közben? Ilyet eddig kevesen hallottak...csak akik jártak már Tóth Edu önálló estjén.
Edu mesélni akar, sztorizni, elmondani mindent, ami történt vele, amit gondol, érez, lehetőség szerint mindent azonnal. Ezért is találó az est címe, Azonnal műhely.
A műfaj, a humor, a közönség szeretete igazi, semmi erőltetettség, semmi álságos hatásvadászat. Edut látjuk a színpadon, amint megmutatja az életét, a saját világát, kalandjait, botlásait, komikus és fájdalmas küzdelmeit, gyengeségeit, boldogságát. Naiv, csodálkozó gyermek ő, aki még hisz abban, hogy elég a világot magához ölelnie és ugyanezt kapja vissza is. Talán a valóságban nem így van, de abban a másfél órában, ott a helyszínen előadó és közönsége között igen. Működik. Nincs erre jobb bizonyíték, mint amikor látod a fiatal párt, amint végig nevetik az estét, jól szórakoznak, és csak végén derül ki, hogy egy szót nem értenek magyarul...
A(z) Dumaszínház előadása
Hozzászólások