A történet Budapesten játszódik 1944 őszén, a nyilas hatalomátvétel után - két napba sűrítve a drámai eseményeket. Egy kocsmában minden este összejön Gyuricza, az órás, Király, a könyvügynök, Kovács, az asztalos és Béla, a kocsmáros. Beszélgetnek, filozofálgatnak, iszogatnak. Egyszer csatlakozik hozzájuk egy fényképész, Keszei Károly, aki felveti a kérdést, kinek a sorsát választanák, a környezetét sanyargató fejedelemét, vagy a meggyötört rabszolgáét. A fényképész az egyetlen, aki a rabszolgát választja. Feljelentik a társaságot, másnap este megjelennek a nyilasok, elviszik valamennyiüket. Dönteniük kell: aki pofon vág egy agyonkínzott, krisztusi pózba függesztett embert az megszabadul, aki nem, azt kivégzik. Egyedül az órás teszi meg a szörnyu mozdulatot, hiszen neki életben kell maradnia, különben a lakásán bújtatott zsidó gyerekek segítsége nélkül, elpusztulnak.
Sánta Ferenc ebben az évben tölti be nyolcvanadik évét - életének utóbbi idejét visszavonultan, csöndesen töltötte el. Nem publikált, nem jelentek meg róla kritikák, úgy tűnt elfelejtette őt az írótársadalom. Művei már nem kötelező olvasmányok, a fiatalok egy része a nevét sem ismeri, pedig írásai a magyar irodalom remekei közé tartoznak. Talán ez a fel-ismerés vezette a budapesti Nemzeti Színházat, mikor felkérte Hamvai Kornél író-dramaturgot, alkalmazza színpadra a filmen oly nagysikerű művet.
Sánta szerint semmi sem fontosabb az ember, az író, a művész számára, minthogy megőrizze gondolkodásának és cselekedeteinek függetlenségét a szélsőségek vonzó-taszító indulatai között, hogy egy nagyobb cél érdekében megóvja azt, ami a legnehezebben óvható egy olyan korban, amelyben semmi sem könnyebb, mint megtörni, és engedelmeskedni ilyen-olyan szabályoknak.
A mai zűrzavaros eszméktől és gondolatoktól terhelt világban, amikor a részigazságok elfedik az egész igazát, ez a mű lehet az évad egyik legfontosabb előadása.
A(z) Pécsi Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások