Az ókori görögök két kifejezést használtak az időre: kronosz és kairosz. A kronosz a mindennapi, megállíthatatlanul folyó idő, amit az óránk mutat. Ami eltelt belőle, már soha nem hozható vissza. Életünk során fokozatosan pereg le, mint a homokórában a homok, majd egyszer elfogy, véget ér.
A kairosz ennek az ellentéte. Lehetőségek egymásutániságából áll, az események közti meghatározhatatlan, bensőségesen megélt, különleges pillanatokat jelenti. Szó szerint a megfelelő, helyes, alkalmas pillanat.

Zene: Olivier Messiaen: Quatuor pour la fin du temps

A(z) Zadam Társulat előadása