comico-tragicus FEKETE DALJÁTÉK a legnagyobb bocsánatos bűnről

Az egyse a XIX. századi magyar daljáték soha nem létezett tragikus válfaja, a fekete daljáték, melynek zenés betétei Kárpát-medencei népek népdalainak dallamára íródtak.

A mesei 18. században játszódó kísértethistória egy kuruc kori kincs és az „angyalcsinálás” kapcsolatáról szól. A darab arra a hipotézisre épül, hogy legkésőbb a kuruc küzdelmek idején történt dúlások és fosztogatások eredményezték azt a mélyszegénységet, amelyből később az egykézés kultúrája kinőtt.

A magyar folklórirodalom döbbenetesen gazdag a magzat- és csecsemőgyilkosságok praktikáiban és a hozzájuk kötődő, nemritkán igen horrorisztikus hiedelmekben. Az egyse ezt a hagyományt eleveníti meg nagy részletességgel, továbbá valós, a kurucz kor elbeszélő költeményeiben is megőrzött, kegyetlen történelmi eseményeknek is emléket állít.

Az özvegy Borbála Léna grófnő második férje, Tremakordiás György egy kuruc vitéz szellemével megöleti nevelt lányát, Lilit, hogy öröklés révén megkaparintsa a gróf által ismeretlen helyre rejtett kuruc kincset. Ám ez csak a Lili holttestén lévő nyakék segítségével található meg. Tremakordiás jobbágyaival akarja exhumáltatni a testet, de azok tévedésből rossz helyen ásnak, így szabadjára engedik az agyvelőt szopó csecsemőkísértetet, Jámbor Jancsikát, a megtorló szellemet, aki az újszülöttjüket, magzatukat megölő embereken áll bosszút.

A darab során Jancsika sorban látogatja és öli meg a jobbágyokat, mert mindegyikről kiderül, hogy maga is elcsináló.

A darab másik tézise, hogy a magzatelhajtás, a szülés-születés és a csecsemőgondozás horrorisztikus hiedelemvilága és babonaságai nem a félelem vagy az iszony szublimációját hivatottak szolgálni, hanem a bűnök elleplezését.